Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-05-26 kari tanácsülés - 1./ A kari történeti oktatási felülvizsgálat tapasztalatai - 2./ Jelentés a történelem szakos hallgatók 1955-56 iskolai évi hospitálásáról és gyakorló tanításról
13 Qa^ jetunié története a 2o. kongresszus tükrében, vagy a magyar párt- történeti oktatás./ lévő problémákat^az érdekelt oktatók beszéljék кщ meg. Ha jegyzeteinkben vannak is hibák, a lesgsulyosabbakat ki lehet küszöbölni. Komoly problémák vannak azonban a Szovjetunió történetével kapcsolatban: jegyzet nincs és jelenleg nem is nagyon lehetne Írni.' Egyetemi tankönyv csak a 19. századból van és kénytelenek vagyunkba fankrátovát használni, egy olyan tankönyvet, amelyben^megtalálhatók a szovjet tudományban tapasztalt összes hiányosságokafc. Össze kellene tehát ülni és meg kellene beszélni a Szovjetunió történetének oktatását. Ha nem lehet kiküszöbölni a Pankrátovát, Útmutatót kell hozzá készíteni, mert Így nem lehet a hallgatók kezébe adni. Dolmányos István rámutat, hogy a magyarul megjelent Pankrátóva 1948-as kiadású' és egy csomó kérdést még helyesen tárgyal, úgy hogy megfelelő magyarázattal nyugodtan a hallgatók kezébe adható. Kutatni és dolgozni kell, akkor előbb-utóbb egy jegyzet is meg fog születni, de nem szabad a felülvizsgálatok tömegét az emberekbe hárítani, ájpankrátovának valóban súlyos hibái vannak, de a Szovjetunióban átirják tankönyveiket. Ladányi Andor /015/ szerint az a kérdés, hogy a magyarul rendelkezésre álló tananyagot magyarázat nélkül a hallgatok kezébe lehet-e adni.^A magyar parttörténetet meg kell Írni, mert ez jelenleg nem tudomány. A többi tárgynál könnyebbek a problémák. 3./ A harmadik módszer: magkat a jegyzet-szövegeket lehet^megvitatni. Sz a tananyag javításának fő^formája. Ladányi elvtárs szerint nem is kellett volna kari tanácsülést tartani ebből a témakörből, de ha már megtörtént; nem annyira a felülvizsgálati^módszereket kellett volna kifogás tárgyává tenni, hanem a teendőket kellett volna megnézni a történeti oktatással kapcsolatban. Pontos, hogy az oktatók közül többen kutassanak és a hallgatók közül többen szakdolgozzanak az,194^ utáni korszakból, Szóvateszi, hogy nincs meg a megfelelő számarány a dualizmus korával és a népi demokratikus korszakkal foglalkozó oktatók között. A tanszék eddig fetisizálta a levéltári kutatási lehetőségeket. A kohó- és gépipari ^minisztérium a közelmúltban engedélyezte az ilyen irányú kutatást több fontos üzemben. A kari vezetésnek nagyobb erőfeszítést kellene tennie, hogy a hallgatók ebből a korszakból ilyen részlettémákat dolgozzanak fel. Varga János rámutat, hogy a III.éves hallgatók megkapják szakdolgozati témájukat, amikor a reformkorral foglalkoznak, 3 eddig az időpontig a felszabadulás utáni időről semmit sém kaptak» Ladányi Andor /рад/ sZBitIOT A aüáIIZMÜ3áfce*SZ akró 1 9 a Sorthy-kor- 3zakr0i sem 'hallanak addig és mégis választanak témákat ezekből a korokból, a középkorról hallanak és mégsem választanak középkori témákat. Középiskolai tanárokat valóban nem nevelhetnek olyan fiatal oktatók, akik középiskolai tanári gyakorlattal nem réndelkeznek. Ennek egyik formája az leime, hogy egy évre középiskolába kellene küldeni az elvtarsakat, de ez itt nem megfelelő,, a másik forma az lenne, hogy tanítsanak középiskolában heti 2-3 órát, ami 3-4 év alatt megválásithaté. Ami a vezetés demokratizmusát illeti,
