Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1956-05-26 kari tanácsülés - 1./ A kari történeti oktatási felülvizsgálat tapasztalatai - 2./ Jelentés a történelem szakos hallgatók 1955-56 iskolai évi hospitálásáról és gyakorló tanításról

Col- 6 Azt tax hiszem, egyet lehet érteni a jelentésnek azzal a megállapításával, hogy az oktatáson kivüli kapcsolat a hallgatókkal gyenge. Ez részben az oktatók hibája, részben - helyesen állaoitott? meg ° jelentés - a társadalmi szervek, a pártszervezet és a DISz hibája is.

I n c z e Miklós: Részben a hallgatók hibája.

В а г e к István: Ide kapcsolódva szeretnék elmondani egy eléggé elrettentő esetet. Pártszervezetünket az elmúlt napokban felhívták a.z- egyik iskolából, xta± ahová egyik harmadéves hallgatónk gyermeke Jár ás elmondta a pedagógus, hogy az illető nem törődik egyáltalán a gyermekével, súlyos betegen fekszik jelenleg is a napköziben, nem tud vele mit kezdeni. Már ismételten üzent heafca, hogy a gyermeket vigyék el orvoshoz. Elmondta a pedagógus, hogy a legrosszabb hirek jönnek ezzel a hallgatóval kapcsolatban. Ugyanakkor ezzel a kérdéssel komolyan nem foglalkoztunk mint pedagógusok ás nem tudtunk érdemben ilyen kérdésekhez hozzányúlni. Most ez véleményem szerint összefügg azzal is, hogy biztosítani kellene azt, hogy az egyetemen az oktatók egy-egy hallgatóval többéves szemináriumon keresztül tudjanak foglalkozni. Egészségtelen állapot ugyanis az, hogy ha valakinek van valami különleges érdeklődési köre, nincs mód arra, hogy azzal a témakörrel hosszabb időn keresztül foglalkozzék, igy félévenkint váltott lovakkal mennek a hallgatók ?z egyik pedagógus kezéből a másikba. Az oktatási rendszert meg kellene változtatni olyan értelemben, hogy az lehetővé tenné a többéves foglalkozást, ami bizonyos fokig segítene a nevelési problémákon is.

A jelentés felvetette, hogy szükséges lenne, hogy az oktatók nagyobb mértékben vegyenek részt a napi demokrácia történetének kutatásában. Ez megszívlelendő, mert tudomásom szerint karunkon csak egy oktató van, Galántai elvtárs, aki a népi demokrácia történetének kutatásával foglalkozik.

Nem találom elég konkrétnek a bizottság ama megjegyz- zését, hogy fontos lenne az ókortörténeti oktatásban a polgári történetírás elleni harc. Ha valami hiányosságot lát, akkor azt konkréten vesse fel. Mondja meg, hogyan kellene ezen változtatni. A jelentésben nem állapítják meg a hiányokat, a javaslatok között viszont felveti a jelentés azt, hogy a polgári történetirás hibás nézetei ellen harcot kell folytatni az ókori történeti oktatásban.

I. T ó t h Zoltán dékán: A bizottság, azért is, mert bizonyos szkepticizmussal élt munkájának realitása felől, a kari vezetéssel sem tartotta a kapcsolatot, csupán egy megbízottja folytatott egy alkalommal egy rövid megbeszélést. Gondolható, hogy ezek után nem csodálatos, hogy a bizottság a módszertani bizottsággal, a tudományos bizottsággal ás a szakszervezettel- sem vette fel a kapcsolatot. Azt hiszem, hogy ez a bizottsági munka jelentőségét lényegesen befolyásolja. I

I n c z e Miklós: Természetesen egyetértek az itt elhangzottak, egyetértek Varga elvtárs bevezető szavaival: a jövőben tartózkodni kell az ilyen vizsgálatoktól. Eleve