Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1956-01-27 kari tanácsülés - 1./ A kari munka egyes területeinek félévi ellenőrzése - 2./ A káderfejlesztési terv irányelvei
- 41 Oroszlán Zoltán: Nehéz számunkra a káderfejlesztési tervet beadni, mert nem tudjuk, milyen helyzet elé kerülünk. n- t к В a Érttatoéii* !%Ш«Ш: Helyes lenne, ha a tanszékvezetőkkel való megbeszélés során a dékán elvtárs ismertetné, milyen a kar összetétele azoknál a kategóriáknál, amelyekre a káderfejlesztési terv ki„terüed .^,Na.í:yön, alaposan át kellene gondolni, hogy milyen a WSffi&fix^yzetQ, Meg kellene vizsgálni, hogy mi az oka annak, hogy náluk egyes esetekben elkeseredettség, perspektívát lanság mutatkozik. Nem világos, hogy a káderfejlesztési terv kikre terjed ki. Az irányelvek szerint ez a két szempont, az utánpótlás és az osztályösszetátel javitása az adjunktusokra és a tanársegédekre vonatkozik, nem terjed ki a többi kategóriákra. Nem világos azonban, hogy a tudományos fokozat elnyerését a kar kiknél milyen időpontban tartja indokoltnak, fájjon a külföldi utak csak a fiatal oktatókra vonatkoznak-e. A karnak tervet kellene készíteni az egyéb fizetési fokozatban lévő oktatókra is ebből a szempontból. Kérdem továbbá, hogy azok a tervek, amelyeket az egyetem felterjeszt, csak akkor közölhe- tők-e a tanszékek oktatóival, amikor azokat a minisztérium jóváhagyta. I. В ó t h Zoltán dékán elnök: Ha több kérdés nincs, akkor megadom a választ az egyes professzor elvtársaknak. Hogy hány éves lesz a muzeológus-képzés, erre egy szakosítási rendelet vonatkozik, amely a hivatalos lapban jelent meg. Emlékezetem szerint a muzeológus hallgatók a második évben kerülnek a muzBológiai tanszékekre és ugyanez vonatkozik a művészettörténeti hallgatókra is. Mindenesetre a rendeletét elővesszük és pontosan átvizsgáljuk. A hároméves képzés magával hozza egy újabb tanterv elkészítését, ami majd a kari szak- bizottságok feladata lesz. Semmiféle félelemre nincs ok, a régészképzésre szükség van, nincs ország, amelynek erre ne lenne szüksége. Nálunk a régész- és a művészettörténész képzés csak ezen a karon történik, tehát ennek a jövője stabil alapokon áll. A mikéntje természetesen összefügg a káderfejlesztési tervvel. Ezeket az előfeltételeket módunk van tisztázni a rendelet alapján és vannak még többletfeladatok, amelyek a két tanterv együttlétezésébol fakadnak. Sokoldalúan, minden tényező egybevetésével kell a szükségleteket megállapítani. Barek elvtárs kiegészítő hozzászólását megköszönöm. Ha bizonytalanság volt abban, amit mondtam, ez csak látszat lehetett, vagy nem volt elég pontos a fogalmazásom, A terv nem vonatkozik a docensekre és a professzorokra, határozottan a tanársegédekről és az adjunktusokról szól, de emberek vagyunk, bármelyikünket utolérhet a betegség, fiatalemberek is meghalhatnak, tehát ez a terv ebben az értelemben az egész oktatói karra vonatkozik, az emberi élet véges. Szó sincs azonban arról, hogy a professzorokat ki akarnók cserélni. A dolog pozitív értelmében vonatkozik a magasabb grádusokra is, mint a külföldi utazások stb, Barek elvtárs említette, hogy egyes munkás-paraszt hallgatók miért érzik perspektívátlannak a jövőjüket. Erre a kérdésre nem tudnék egyszerűen válaszolni, de a kérdést fontos problémának tartom, a pártszervezettel együttesen legközelebb ezt a kérdést meg fogjuk beszélni, különösen annalc hátmögötti, előttünk nem világos részeit, hogy segíthessünk.