Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

нг

önérzet sugallatára támad* Ym olyan munkás- vagy paraszt- ezóanaazásu hallgató, aki m st шш kiv in, mini bizalmat, szeret® tat és nem több Ír nyitást, mint amennyit a legkiválóbb hallgatónak általiban mag kall adni* Szék a hallgatók a leg. ' ‘ , * ' . X

értékesebb órabéreink közé tartoznak és ezt az érzékenységüket nem szabau rossz néven vanni, ok azok, akik a szeretet- talpas egyéni ir.(nyitásból az eredmény maximumát hozzák ki, akik éjfélig és éjfél. utánig olv snak és pótolják azt, amit a t irtad&loffl megtagadott télük*

Itt érünk el ennek a kérdésnek másik oldalához, amelyamikcr

r® később még visszatérünk, hogy nagyon fontos ass, khogy a műnk,is- és parasztba! Igátokkal foglalkozunk, az ne lássék jótékonykodásnak, az a mi adósa gunk, a társadalom adósságának törlesztése, ennek egyik utolsó részlete és szó sincs leereszk edésről.

De v*n egy i sik réteg is, amely úgy véli, hogy nincs szükség® a kultúra többletére, burzeoá dolognak tartja az emberiség kul túr.у шак mélyebbre ható ismeretét. Elharapóztak olyan felfogások, amelyek nagyon közel vannak a Lenin íltal perszifIáit proletárvasutak dolgához, hogy tépjük föl a síneket, minek nekünk ezek a hitvány burzeoá vasutak, majd mi építünk prolet r vasutakat* ölhangzott olyan tipikusan r appleta felfogás is az értekezleten, hogy mit nekünk kultúra, ölig a prolot r ösztönös aóg* dz alapvető tévedés és helytelen, felfogás, amelyet p -rtunk egyáltalán nem helyesel* Abból származik, hogy ezeket az embereket nem neveltük kellőképp az elmúlt négy-öt cvbsn, kezdettől fogva rá kellett volna őket. vezetni arra, hogy a kulturális vezetéshez nem elég & dolgozó népből sarjadni, ennek elengedhetat- 4? -