Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

- 31 l(h

Lutter i’ibor: Igen t. tilvtársakl A tanári egyéO, » • i

niség hatásának közvetlen tapasztaló! lehettünk ebben a percben Bóka elvtárs gondolatokban gazdag és jól megfor- máit, igényes ±шя előadása kapcsán. Az előadás hatásának mérlege negativ és oozitiv. Negativ abban az Irányban, hogy az ember azt hiszi, jobban teszi, ha egy ilyen előadás tán nem szól hozzá és pozitív annyiban, hogy ezt a félelmet le- győzve az ember méfjis hozzászól. /Derültség./

Szeretnék Bóka elvtárs referátumának néhány gondolatába belekapcsolódva eíószöris arról beszélni, hogy amikor

' f. J ч.

á nevelői egyéniség kialakításáról, hatásáról szólunk, akkor korántsem arra gondolunk, aho у ezt Bóka elvtárs nagyon jól kifejtette, hogy az egyéniség valamilyen alapvető vonását akarjuk megváltoztatni. Külsőnkben-belsőnkben annyifélék vagyunk, ahányán vagyunk, van aki joviális, van aki morozus, s a hallgatók nagyon hajlamosak első impresszióik alapján

megítélni tanáraikat, ^zt mondják rá például, hogy ez ked- * ♦ vés ember, de ennek a felületes megítélésnek az igazi nevelői munkával vajmi kevés kapcsolata van. '

A nevelői egyéniségnek két vonását szeretném itt főiskolai vonatkozásban hangsúlyozni. Az egyik inkább a fiatal oktatók érdeklődési körébe tartozik, a másik általánosabb. Különösen a fiatal oktatókra -ondolok, amikor han súlyozom, hogy a szaktudomány iránti жажхжкж szenvedély, a folytonos Önképzés és végül az alkotás, ezek a legvonzóbb sajátságai az egyetemi nevelőnek, amellyel közvetlen hatást érhet el tanítványai körében. Érnek a szenvedélynek nemesek saját alkotásaiban kell megnyilatkoznia, hanem abban az átadó munkában is, amely az előadás igényességéből sugárzik. Vagyis