Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
Ifsr , - 16 - I fiatal tudós és tan írt ársaival szemben viseltetik és ugyanakkor az az egyszerűség, amellyel kisebb tudásuk elébe siet, hogy fel tudja emelni saját tudás nak Magasára, Ilyen jellegű terepe a s .eaélyes hat шпак a szeminárium, ahol a tanár abból vizsgázik, vájjon tud a a csak a saját féltve őrzött kincse-e, vagy arra való számára, hogy átadja a módszert amellyel szerelte, hogy megmutassa, hogyan lehet odáig eljutni, amaddig ő eljutott. Roppant nagy erkölcsi erő kell ehhez. Mi nagyon jól tudjuk,, hogy volt шпек az egyetemnek egy olyan tan-ára, aki például a szemináriumokban úgy adta ki a részlettel adatokat, hogy tanítványai nem tudtak, ezekből a részletekből fai fog össze ülni. Gondosan vigyázott -rra, nehogy tanitv íaya egyszer megsejtse, min dolgozik professzora, mert abban az esetben talán előbb jön rá. Szerencsére már régen felkötötte a nyúl a bocskorát és nem tartozik közénk, A következő az egyéni foglalkozás kérdése, ahol nemcsak a segítő készség mor ális tulajdonságából vizsgázik a tan ár, hanem abból az érzékenységből is, amely az igazi emberismeret és igy a tanitvínyekhez való Őszinte, szeretetteljes viszony próbája, hogy amikor egy tudományos problémát, egy szakdol jozutot megbes él, felére í-e arra, hogy a tanítvány esetleg pongyolább felelete vagy lazább mondata mögött nincs-© valamiféle olyan probléma, amelyen egy segítő kéz, egy baráti szó Útmutatást adna. Nem az a jó tanár, aki ilyenkor következetesen végigviszi az egyéni foglalkozás előirt témáját, hanem ilyenkor meg tud állami és megkérdezi, mi a baj. Nagyon jól tudjuk, hogy ennek mi a következménye. Az egyéni foglalkozásnál a tanár egyénisége vizsgázik abból,
