Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
Mű kezéa aoráa, mégha az-nágyszemközt történik is, hogy a tanárt, amikor vele foglalkozik, nemcsak ö érdekli és nemcsak az ő szubjektív szempontjából érdeklődik iránta, hanem ugyanakkor egész évfolyamának sorsa is érdekli, éreznie •v у kell, hogy a kar bee sittletérői, az elvetem tekintélyéről, к minderről szó van, mindez jelen van ebben a személyes viszonyban, hogy természetes, hogy most e percben vele ■ ( foglalkozik, az ő tanulmányi ellene telét akarja előmozdiя tani, de ebben benne van annak az igénye is, hogy többek között azért akarja előmozdítani, mert az évfolyam átlaga ia előtte van, egy újabb jó tanuló példájával akarja megerősíteni az évfolyamot. Ugyanakkor, amikor ennek a viszonynak ilyen kollektiv jellegének is kell lennie, ugyanakkor benne kell lennie annak az érzésnek is, hogy a tanár személy szerint foglalkozik vele, az 6 személyes sorsa szenvedélyesen árdekli, hogy tanulmányi előmenetele, erkölcsi előmenetele, politikai haladása, társadalmi munkája, de gazdas gi helyzete ás családi körülményei Ugyanúgy érdeklik. Ha ez az egyensúly nincs meg, a kétféle viszonyulásnak ez a korrelációja, akkor bizony ott valami baj van, mert ellenkező esetben a mechanizmus gépi élményével távozik a hallgató, azzal, hogy itt nem rólam van szó, hanem az I egyetemről vagy az évfolyamról. Ea a másik érzés nincs benne ebben a viszonyban, akkor bizonyos mértékben a kivételezés, a személye iránti különös kedvezés élménye marad benne, tárgyában oz azt jelenti: nem szabad halIgetóinkkal sohasem csak oktatási vagy csak nevelési, vagy csak elkülönítve személyes kapcsolatot kiépíteni, sohasem szabad csak- 15 -
