Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-11-18 NYIK és TÖK együttes kari tanácsülés - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
в. szövegben, esek a szőrszálat hasogatta egy parányi baltával, de valójában arra oktatta tanítványait, ami már morális, nevelői gesztus, hogy csak az igazat, csak annyit, amenynyit kell, osak egyszerűen, csak világosan, csak mélyrehatóan szabad az embernek beszélnie. Nem kell olyan példákra túlságosan hivatkoznom, mint amit Munkácsi Bemát mesélt el nekem élete alkonyán pályakezdéséről. Átnyújtott egy dolgozatot Budenz Józsefnek. Budenz átvette és az nemsokára megjelent - ha jól emlékezem - a Nyelvtudományi Közleményekben* az 6 tanulmányának tárgyáról egy sokkal érettebb, sokkal világosabban, sokkal jobban megfogott tanulmány. Megdöbbenve olvasta, s amikor a tanulmány \ végére ért, a saját nevét találta alatta, kiderült, hogy Budenz jónak találta a tanulmány alapötletét, azután hozzáadott egy kicsit a saját t ictományos tapasztalatából, Íráskészségéből és mindenből és egy tanulmányt formált belőle. Nyilvánvalóan nem kényeztette el ezzel tanítványát, hanem attól kezdve az olyan becsvággyal ült le Írni, hogy ha még egyszer átnyújt egy dolgozatot Budenznek vagy valamelyik szerkesztőnek, az már azzal a tökéletességgel, precizitással, exactaággal, azzal a széles perspektívával készüljön, mint ahogy azt neki Budenz megmutatta, odaajándékozva a saját tudását Munkácsi Bemát akkor még nem nagyon ismert fiatal nevének. Nem kell arra зш* sem sok szót vesztegetni, hogy mit jeek lentett a személyi hatás szempontjából azok a teázó délutánok, amelyeket időnkiat Riedl Frigyes tartott tanítványai számára, ahol nemcsak a szaktudományuk titkaiba vezette be őket valamivel mélyebben, mint ahogy azt az előadások megengedték, hanem egy tágabb perspektívát nyitott meg előttük, az egész kul- 6 -
