Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

Fontosnak tartom, hogy az egyes tanszékeken felgyülemlő káder- véleményeket ne őrizzük meg magunknak, hanem adjuk át a következő oktató tanszékeknek, amint erre egyébként szintén szabály van.

ÄcäQHV$eiandssibxaxha± Valóban helyt álló az, hogy elképzelhető szeminárium szabályos referátum beikül is, de valamilyen munkafeladatok ott is vannak. Ezek tulajdonképpen proszeminárium jellegű foglalkozások. Megvizsgálandó, hogy hol,lehet ilyen foglalkozásokat beiktatni. Nyilván a nyelvészeti szeminárium valami ehhez hasonló, ahol azonban mégis meg kell követelni bizonyos otthoni, házi feladatot . Majd kapcsolatba lépünk a másik karral, hogy ne engedjük meg a szemináriumi munka teljes lazulását, még akkor sem, ha nem közvetlenül a karunkhoz tartozó oktatók munkájáról van-szó.

A szakdolgozatok egységes elbírálása szerintem érdemleges kérdés és nagyon sajnálom, .'hogy az újkori magyar tanszék nem tartotta ezt szükségesnek megvalósítani. Ha most már késő is a hiányt pótolni, nagyon jó lenne, ha az érdekelt tanszékek legalábbis az utólagos tapasztalatokat összegyűjtenék és a módszertani bizottság rendelkezésére bocsátanák, hogy az a jövő évi munkaterviben értékesítse a tanulságokat.

Sinkovies István elvtárs említette a vizsga idény utáni tapasztalatok összegyűjtését.’Azt hiszem, értekezletre gondolt. Jobb iQnne azonban Írásban közölni a tapasztalatokat a Módszertani Bizott Sággal.

Sinkovies István: Akkor úgy látszik, nem fejeztem ki magam világosan. Arra gondoltam, hogy amikor a vizsgák lezárultak, akkor ülne össze egy tanszéki értekezlet és megnéznék» a-z egyes hallgatók egész évi munkáját és megállapítanák, hogy fejlődtek-e az egyes hallgatók és ezen az alapon azután javaslatot tennének.

I. T ó t h Zoltán dékán: Ilyen értelemben magam is helyeslem az értekezletet, kívánatos, hogy ezt megtartsuk és ezt a jegyzőkönyvben is lerögzítjük. Ezt az értekezletet össze kellene kapcsolni azzal, hogy ott kellene megállapítani azt is, hogy ki alkalmas a továbbtanulásra és kit kell másfelé eltanácsolni.

Kitusin elvtársnak teljesen igaza van abban, hog^“ a program- moknak van ilyen nevelő, szervező, fegyelmező szerepük a vizsgázások folyamán is. így a hallgatók valóban nem beszélnek szerte a világba, viszont az elvi kérdéseket a prog'rammban megkapják és igy érdemükön felüli jegyhez juthatnak. Úgy liiszem, ennek is szerepe van abban, hogy a Szovjetunió története tanszéken az átlageredmény magasabb, mert a programm használata bizonyos könnyítést jelent, • a talpraesett hallgató egy egész jeggyel meg tudja emelni feletét.

A Szovjetunióban nyilván részletesen megvizsgíIták ezt a kérdést és ha arra az eredményre jutottak, hogy mégis kell használni program- mot, akkor ebben biztosan valami rejlik, tehát fel kell vetni a dolgot*a minisztérium előtt, ők is foglaljanak állást. Helyeseljük hogy a Szovjetunió története tanszék alkalmazza ezt a módszert mintegy kísérletképpen.

Az idén már nem tudjuk megvalósítani, de igen figyelemreméltónak tartom Kitusin elvtársnak az államvizsgára előkészítő előadás- sorozatra vonatkozó javaslatát. Elő fogjuk terjeszteni a minisztériumban. Igyekezünk majd megvalósítani.

Köszönöm a hozzászólásokat, s határozati javaslatokat elfogadottaknak jeleütem ki. öt perc szünetet tartunk.- 24 -