Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-05-31 kari tanácsülés - 1./ Az év végi vizsgák kérdései - 2./ A hospitálás és gyakorló tanítás tapasztalatai

•* 2 •*

vérkar részéről még a történeti karnál is sokkal kevesebb érdeklődés mutatkozott ebben az irányban, ami hovatovább tarthatatlan helyzethéz^vezet, mert igy a kar képtelen azonos hallgatókat különbőzé irányokból közös és egységes szempontok nélkül helyesen nevelni és oktatni. A felső bb éveken kevésbbé tartották mindezt fontosnak és nem alkalmazták rendszeresen, pedig itt igen fontos lett volna egyrészt azért, mert ezek a hallgatók a végzéshez közelednek, másrészt azért, mert a szakérettségis hallgatókkal való foglalkozás megjavítása tekintetében óriáa feladatok álltak a két kar előtt, amelyeket azonban nem tudtak egységes módszerekkel megoldani. Szükséges, hogyha Módszertani Bizottság következő шир- kat ervébe lehetőleg legelső munkarendi pontként vegye fel a karközi értekezletek kérdéseinek megvizsgálását és hogy ennek eredményeképpen szeptember folyamán egy teljesen kidolgozott és - lehetőleg kari tanácsülésen is - megvitatott rendszer tétessék általánosan kőtelezővé.

A vizsgaelőkészités során nagy fontossága van a gyengébb előmeneteld hallgatók^támogatásának és a kiemelkedőbb hallgatók még jobb élőmenetele elősegítésének. Mindenekelőtt a munkás-paraszt származású hallgatók megsegítése elsőrendű^feladat. Minden remény megvan arra, hogy ezek helyes kiválasztása most majd a legutóbbi két alkalomnál is jobban fog sikerülni. A munkás-rparaszt hallgatók között vannak érettségizettek és szakérettségizettek s az utóbbiakon belül is különböző felkészültségüek varnak, ugy>hogy különböző méretű és módszerü segitéáge van szükség. A szakérettségisek segitése terén is elsősorban, a tanszékeknek kell belső tevékenységükkel jó példát nyujtaniok. A szakérettségisekről most már szép számban kap a kari vezetés jelentéseket^ de megsegítésük még nem érte el a szükséges mértéket. A jövő évtol kezdve a tanszékeknek még fokozottabban és még gyakorlatiasabban kell a szakérettségisek megsegítésének kérdésevei foglalkozniok, egyénekig menő munkatervet kell készitaj iök a szakérettségisekkel való foglalkozásra, a tanszék egyes oktatói között parcellázva az egyes^ szakérettségiseket. A konzultációkat, amelyek még most is nagyjából a teljes önkéntességen alapulnak, tapintatosan úgy kell átalakítani, hogy az erre a segítésre rászoruló, de nem jelentkező hallgatók megértsék, hogy szükségük van erre. Ebben a tekintetben rendkívül fontos, hogy a DlSz győzze meg a hallgatókat arról,hogy, maximális módon vegyék igénybe a megsegítésnek ezeket a lehetőségeit is, A vizsgaidőszakban nagy jelentőségük van a konzultációknak, akár csoportos, akár egyéni formában. A dékán a maga részéről az utóbbit tartja jobbnak. A középkori magyar történeti tanszék rendszeres konzultációkat állított be, de a dékán még nem tudja, hogy ezeket milyen mértékben vették igénj^be. Ezeken a konzul ációkon, amelyeket a nevelésnek is egyik fontos eszközévé kill avatni, nemcsak a szakmai kérdéseket kell megbeszélni, hanem bensőséges formában a hallgatók emberi kérdéseit, politikai fejlődését is. A legtöbb probléma a felsőéves szakérettségiseknél van, ők vannak a legjobban elhanyagolva, mert elterjedt az a nem helyes nézet, hogy ók már leküzdték nehézségeiket. A valóságban az I-II. éves szakérettségiseknek már jobb az előképzettségük, sokkal jobb módszerekkel történt a kiválasztásuk, intenzivebb a velük való foglalkozás, amit mind tükröznek az eredmények is.

A vizsgákra való felkészülés terén a hallgatóknak elsősrhban azoknál a tárgyaknál vannak aggodalmaik, ahol a munkafeltételek nem teljesen kielégitőek, ahols a jegyzetek még mindig nincsenek kézben, vagy ahol egyáltalában nincs (jegyzet, /pl. nyelvé szét, irodalomelmélet/. Az államvizsgára készülőknél nehézséget jelent, hogy а ко-