Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-02-08 kari tanácsülés - 1./ I. Tóth Zoltán megnyitja a kari tanácsülést és válaszol a legutóbbi ülésen elhangzott felszólalásokra - 2./ Kari kultúrmunka kérdései
3G •4- 16 Vadásznak avval a kérésével kaoosolatban, hogy sarkaló hatású, igényesebb feladatokkal bifczák meg a tanársegédeket, rámutat, arra, ho у лет ez a dönt , mart elsősorban ne a tudományos szervezése, adminisztrálása termeli a tudományt, sőt a na. у óbb feladatok Utal'ban ink'bb csökkentik a kedvet, A tanszékeken belül megvan a lehet •ség^- egyel re minimálisan tudó ányos munka vé zésére, akik szakdol o- zatukkal el voltak maradva de ezt behozták, ezen a téren is tudományos munkát végezhettek, de akadémiai feladatokat nem volna helyes ezekre a fiatal oktatókra mai felkészültségük mellett rábízni, meg^van a hajlam a? illet tanársegédben, tansz'ki keretek közt is megtalálja az ot érdeklő térét-, aminthogy meggyőződése szerint Vadász is aegtal Uje »zt a bizonyos nagyobb feladatot külön adtmirisztrativ intézkedések nélkül is. Valamikor csak úgy áradt az emberekből a tudom 'nyos problémát lka. 'ize’vezeti utón nem lsh't elérni, ho у kialakuljon valaki tudományos érdeklődés nek az iránya, mert ennek belülről kell jönnie. Az a. döntő, ho у valami mozogjon az emberben, az az at áp na.pvil ; ra tör s akkor ságit az adminisztráció, de ha az adminisztráció kend el tudományos téren valamit, abból nem lesz semmi. «Z elé., tudó- nyos tó: a, akármilyen kicsi, ha vei.,ban tudományosan végezték, egymásután termeli a többi témát, bővíti az érdeklő lési kört és lassankint a tudománya*- műveléséhez vezet, de ezt egy viszony« lag szerény nonton kell kezdeni. nem öreges konzervatív fel o; ás, hanem a reális helyzet a tudományos munkában. Ami az inoze Miklós által oktatói munkára beszervzend Történettudományi Int'zetbeli e.lvf%) saícat illeti, ez ^lapjában véve helyes, de ag Ílyai vannak az ingyenes munka igénybevétele tekintetében. a dékán a maga részéről hasoalt esetekben mindig megtette a I 'páse- ket* a minisztériumi tárcán kívüli irányban, hogy azért az illető azért e munkáért a szocialista élvek alánján ellenszolgáltatást kapjon. A klisé el .adók keretével kapcsolatban látott ni'nyosságokat az OH részben megértett« £a valamelyes engedményeket- tett, de többet is kell tenni, mert ez az oktatási forma a min sági műnké, a tudományos és kulturális színvonal emelésének az adott körűimÍnyek kö- ótt a lege ysz'rübb ás legolcsóbb formája. A diákkörök elkezdendő munkáj- v lóban szétfolyó, de azzal nem ért egyet, ho у a tanszékek annyira határozatlanok a diákkörökkel való foglal ozás kérdésében. Ka tő Istvánná1' válaszolva rámutat, ho; у ha helyesnek tartjuk azt az plvet, hogy kellő önállóságot adjunk a tanszékeknek, véleménye szerint semmi se 1 áll a tanszéki önállóság, a tanszékvez'tők egyéni-felelőssége és a tanszék összes dolgozóinak ezzel kapcsolatos felelőssége útjában: a tnszé эк igenis nagyon helyesen teszik, a - saját inioiat ivére külön-kíilön e gyré ni leg"foglalkoznak az illetőkkel, és ha ez valóban Így lesz, nem le sz szétfolyó a diákkörök műnk'ja. Az egyetemen belüli korlátozott diákkautonomia nem jelent abszolút felelőtlenséget és elszakadottságot, sót szoros összekapoaol. d :?st jelent az ágyai tanszékekkel. Nem hiszik, hogy nagy óbb probléma'.■ merülnek fel, .ha a tanszékek aktivitásba lésnek, A t°nszélevezet éknek ezen r vonalon a tudományos munka lehetőségeinek csiráit kell növelniük, s ennek ni cs akadálya. Egyetért Inczóvel abban, hogy ne rendezzünk formális |u den nyos. ülésszakokat, egyéb alkalmakat igyekezzünk tudom13nyos színvonalon kihasználni. m a részéről cs^ e у felsőbb kezdeéiy érést pendített meg, hogy meghallja róla a véleményeket.
