Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-03-26 kari tanácsülés - 1./ A tantervkészítés alapelveire vonatkozó rendelettervezet megtárgyalása - 2./ Az országos rektori-doktori értekezlet beszámolójának ismertetése - 3./ A honvédelmi oktatás kérdései

Kari tanácsülés, 1955.Ill.26-án

14

kell minél több segítséget adni. A dékán elvtárs nagyon helyesen mondta ezzel kapcsolatban azt, hogy valóban keresnünk kell a közeledést a DISz-hez még akkor is, ha a DISz maga ezt nem nagyon kezdeményezi, de azért a mi viszonyaink közt szükséges hangsúlyozni, hogy a kari vezetés, a pártszervezet, a DISz szervezet vezetősége mindent tegyen meg, hogy a DISz is igyekezzék közeledni és kérni ezt a segítséget.

A hallgatóság politikádéi tájékozatlansága valóban nagyfokú. Nézetem szerint párosul bizonyos felelőtlenséggel és éretlenséggel, ami ugyan nem vonatikozik minden hallgatóra, de a hallgatók igen jelentős részére. Nagyon fontos kérdéseket egyrészt nem elég alaposan tanúim nyoznak, másrészt nem egészen pozitívan közelednek feléjük, ez a közeledés sokszor öncélú, felelőtlen össze-vissza fecsegés és érdekességhajhászásX. Itt nagy szerep vár a tanszékvezetőkre, de különösen a DISz-re és a pártszervezetre*. A pártszervezettel való kapcsolat nagyon t'ontos már csak az említettek miatt is.

Nem érzem, hogy karunk vagy a tanszék különösebb hibát követett volna el a szakérettségisek kérdésében. Kétségtelen, hogy fokozni kell a nekik nyújtott segítséget, ezt még rendszeresebbé, módszeresebbé kell tenni. Ahogy a dekán elvtárs mondta, meg kell találni a formáját, erőszak alkalmazása nélkül, hogy segíteni lehessen rajtuk, de - mint a dékán elvtárs hangsúlyozta - akadnak itt nézetem szerint olyanok, ágiknál nem segít a segítség. Nem lehet itt а ше vizsgakövetelmények nem kellő fokozatosságu emelésével vádolni a kar vizsgáztató oktatót ugyanakkor, amikor előzőleg a liberalizmus vádja ellen kellett védekezniük. Vannak ilyen dolgok, amelyek kimerítik a fából vaskarika kritériumát. Vagy liberalizmusról van szó, vagy arról, hogy nagyon emeltük a vizsgakövetelményeket. Ez egy merev elméleti konstrukció, de van valami benne.

I. Tó t h Zoltán dékán: Van, ahol van és van, ahol nincs.

I n c z e Miklós: Azt nem lehet megtenni, hogy a szakérettss- ségiseket,egészen más mértékkel mérjük, mint a nem szakérettségiseket. Azt sem lehet megtenni, hogy úgy ne vizsgáztassunk liberálisan, hogy a követelmények alacsonyak legyenek. Ez nehéz dolog. Ez nem változtat azon? hogy rendszeresen foglalkozni kell a szakérettségisekkel, s ezt iparkodni fogunk megtenni.

Hangsúlyozom, hogy a levelező oktatás tekintetében zűrzavar van. Bizonyára minden tanszék igyekezik megtenni, amit lehet, de lassan én a magam részéről odajutok, hogy ki sem.tudok igazodni a levelező oktatás dolgai között, teljesen elvesztem a tájékozódóképességemet.

Ha felvetődik az oktatókkal kapcsolatban az alkalmasság vagy nem alkalmasság kérdése, akkor nem* ártana azt is megnézni, hogy lévelező tagozatunk vezetője vagy vezetői mennyire alkalmasak arra, hogy ezt a funkciót betöltsék. Ezt nagyon határozottan fogom mondani minden fórumon.

Nagyon fontosnak tartom azt, amit a dékán elvtárs hangsúlyozott, hogy a tartalmi elvi kérdésekkel többet foglalkozzunk. Ennek fontosságát^azt hiszem, nem is szükséges különöskép indokolni, inkább csak a kérdésnek arra az oldalára szeretnék rámutatni, hogy persze jobb lenne, ha szervezeti és egyéb kérdésekkel nem menne eí annyi idő, mert akkor ez is könnyebb lenne.