Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-03-26 kari tanácsülés - 1./ A tantervkészítés alapelveire vonatkozó rendelettervezet megtárgyalása - 2./ Az országos rektori-doktori értekezlet beszámolójának ismertetése - 3./ A honvédelmi oktatás kérdései

Íz azonban nem Így történt ás a történeti szaknál nehezen is lebe« tett volna megt mert abban az időbeni amikor a reform elkezdődött, a történeti szakon kinevezett oktató nem is volt és Így nem volt, aki ezt az elvet részletesen tudta volna képviselni. /Egy hangi Misből megvolt!/ Ez nem ránk vonatkozik. Persze azt lehet mondani, hogy akinek nem inge, ne vegye magára.

Gerőné elvtársnő helyesen Jegyezte meg, amit magam is észrevettem, de nem részleteztem, hegy Jobb lenne, ha az első két-h rom pont egységes definícióba kerülne össze, mert rendszeresség, tudományos aig és eszmeiség egymástól el пета választható dolgok, legfeljebb ugyanannak a dolognak különböző kibontása, de akkor ezt kifejezésre kell Juttatni, szóval itt valahogy elvszerübben kellene megfogalmazni.

Az a probléma, hogy ш anyag nem fér bele a szűkített órakeretbe, péld ul az egyetemes történet négy órába, most pedig két órába, ez valóban fennáll, és itt az a megold Isi Javaslat, amelyet Gerőné elvtírsnő Javasol, hogy t.i. súlypontozni kell, helyes álláspont és teljes egészében megegyezik a módszertani alapelv ok nek az előadásokról szóló részével.

Fontos kérdést vetett fel Gerőné elvt rmlő a speci lis kollégiumokkal és x szemináriumokkal kapcsolatban, Ha Jól értettem, akkor az a probléma, hogy azelőtt például az egyetemes történetet négy órában adtuk elő, most .lőadjuk két órában és adunk hozzá két óra spéciálkollégiumot és Így speciálkollégium lesz a főkollégiumban és a speci tikollégiumban is. Megvitatandó, mi a helyesebb, Vájjon az, hogy akkor négy órát adjunk a súlyponti kérdések ««^világítására és akkor egy előadó adja elő vagy kettő. Úgy gondolom. & lényeg valóban as, hogy ilyen npeci álkollégium Jellegűvé válik a főkollégium. Én о magam részéről ebben nagy veszedelmet nem látok, mert az <K ^ módszertani alepejvpü, hogy ne anyagie^étlő vagy anyagvégigbeszélő előadляок legyenek, feltétlenül helyes, "lost a probléma nézetem szerint az, hogy a helyi körülmények között hogyan lehet színvonalban magasabb lehetőséget biztosítani, hagy ha ezt a dolgot két oktató csinálja, v&gypedig csak egy oktató. Úgy gondolom, hogy ezt helyileg kell megoldani és nem a mw iné alapelvek keretében,

mert a módszert ni alapelvek egyik fontos kérdését tárja fel, úgyhogy ezzel majd komolyon kell foglalkozni. 4^fr1,('

Amit Gerőné elvi írenő a módszer nyújtásáról mondott, azzal feltétlenül teljes mértékben egyetértünk. Semilyen egyetem sem tud

4—0—6 év alatt minden tudományt nyújtani, hanem a módszer a fontos, amelyet a hallgatók kezébe adunk, amit meg kell tanítsa)i, amit ssj ttukk 1 kell tennünk és akkor megy minien további tanul is. Hiszen a tanárnak és a tani tónak állandóan tovább kel tanulni ok. Az anyagot természetesen Jelentékenyen huzni kell, ez is egy olyan realitás, amellyel szembe kell néznünk. Esetleg fájdalmas bizonyos dolgok előadásáról lemondani, de ha egyszer a k^tszJc ossággal kapcsolatban több feladatot rounk ugyanarra a hallgatóra, akkor világos dolog, hogy becsületesen szembe kell nézni az ezzel J áró nehézségekkel Is hozzá kell mérni a hallgatok lehetőségeihez, képességeihez és ieher- biró képességéhez.

Havas -ignea elvtársno a nem szaktárgyakkal és a nyelvoktatással kapcsol atban tett megjegyzéseket. Meg. kell Jegyezni, hogy a marxizmus-leninizmuseal és az úgynevezett nem szaktárgyakkal kapcsold tban van egy passzus ebben a műnk latban. Gondolom, hogy а tervezet a tanszéken rendelkezésre fog állni, amennyiben nem, akkor én küldök pótlólag egy péld nyt. A marxizmus-leninizmue kereteinek meg állapítása a minisztérium dolga, tehát itt a megt, imádott**