Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1955-03-26 kari tanácsülés - 1./ A tantervkészítés alapelveire vonatkozó rendelettervezet megtárgyalása - 2./ Az országos rektori-doktori értekezlet beszámolójának ismertetése - 3./ A honvédelmi oktatás kérdései
1. /László/ /Ш 1955. Ill* 26—i tanácsülés j egyzőkönyvéből./ 4 hozzászólások során VíSokv Péter nrofeeszor szerint a tervezet nem gyökerükben fogja meg"» "bajokát, hanem csak folytatja a foldozgutás*, haszen az oktatók tudják, hogy a kötelező óraszámot nehéz tovább redukálni* a szemináriumoknál is bajok vannak stb, A tervezetet egészen uj alapra kellene fektetni. Ennek egyik alapelve az lenne, hosyJlzo“ nyos heti óraszám látogatása kötelező, de az már ne legyen kötelező, hogy az illető hallgató milyen órákat hallgat, vagy legalábbis ez csak egészen minimális mértékben legyen megkötve. így a hallgató kiköthetne bizonyos szaknál és ott megfelelő elmélyedést érhetne el, az előadók pedig nagy lehetőséget kapnának arra, hogy mz előadandó anyagot az egész négy évre osszák be, hiszen most már vannak jegyzetek és lesznek tankönyvek. így nagyobb fontosságuk lesz majd a vizsgáknak, hiszen azokon a hallgató kénytelen lesz olyan anyagról is beszámolni, amit előadáson nem hallgatott. Ennek következtében szükségesnek látszik, hogy az egyes intézeteknek lehetőséget adjanak arra, hogy a hallgatókat csoportokba osztva időnkint kikérdezhessék és feladhassák a megfelelő anyagot, nehogy a hallgatok csak az utolsó hetekben vagy az utolsó hónapban kezdjenek tanulni. így a hallgatók a vizsgákon valóban felkészülten jelenhetnének meg,‘annak ellenére, hogy egy részük csak bizonyos egyoldalú előadásokat hallgatott. .:t hallgatok a szemináriumok közül is azt vehessék fel meghatározott kötött óraszámban, amelyikhez kedvük van. így a komolyabb hallgatók egy bizonyos szaknál és előadónál köthetnének ki, ott komolyabb tudományos munkát is végezhetnének, az intézetek élettel telnének meg, mert állandó tagjaik lennének. Most a kis szakokon a legjobb a helyzet, a nagyobb szakokon a hallgatók jönnek és mennek, komolyabb munkára éppen ezért nem is vállalkozhatnak,Hnás szakoktól viszont nem lehet azt kérni, hogy a másik szak javára egyes hallgatók esetében mondjanak le bizonyos szemináriumokról. Lederer Emma professzor rámutat, hogy a maga részéről lényegében aaadti'akmxik tanszéke egyes dolgozóinak hozzászólásait nyújtotta be Írásban, mii saját megjegyzéseit illeti, a tft^vezetet túlzottan a természettudományi karokra vonatkozónak látja. Vonatkozik ez pl. az előadások, gyakorlatok és szemináriumok jellegének elvi meghatározására. Határozottan hangsúlyozni kell, hogy ez a jelleg a humán karokon lényegesen más és hogy a 20-25 főnyi szeminárium lehetséges esetleg valamelyik természettudományi karon gyakorlat for— májában, humán karon azonban teljesen lehetetlen. Erre a tantervkészítéssel kapcsolatban elvileg is határozottan rá kell mutatni. Véleménye szerint a szigorlat valóban szigorlat és ne évvégi vizsga legyen* a hallgató azon necsak egy tantárgyból, hanem tantárgyai összességéből tegyen áttekintő vizsgát. Ez bizonyos fokig visszatérné e a régi alapvizsgához, de ami jó volt a régi egyetemen, azt uj^ életre kell kelteni. Az államvizsgára mostani formájában nincs szükség* Helyesli Sinkovics István javaslatát, aki az államvizsgái1 nem azt tartja fontosnak, hogy a hallgatók összefüggő anyagról számoljanak be, hanem azt, hogy számoljanak be szakképzettségükről» arról, hogy milyen mélyen ismerik a szakdolgozatukkal kapcsolatos korszakot, milyen a marxista—leninista tudásuk, hogyan tudják azt alkalmazni szaktárgyukban és milyen a pedagógiai felicé Suliit* Barek hatván tanársegéd szerint a tervezetnek a levelező tagozatra vonatkozó része teljesen rossz, a nappali tagozattal azonos követelmények támasztásából indul ki, pedig a levelező tagozat képzése számára a feltételeket az Ш korábban kiadott rendelke—
