Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1955-01-14 kari tanácsülés - Napirend előtt: Fülep Lajos professzor megjutalmazása 40. szolgálati évének betöltése alkalmábó - 1./ Az állami ideológiai oktatás kérdései - 2./ A módszertani alapelvek végrehajtása karunkon - 3./ A felszabadulás megünneplése karunkon

21 I. Tó t h Zoltán dékán kéri a felszólalókat, hogy abban a sorrendben szóljanak a kérdésekhez, ahogy a referátum felvetette.

В о r z s á к István rámutat arra, hogy az egyes tanszékek vagy nem használják térképeiket vagy nincs is a kor illusztrálására megfelelő térképük, pedig" ez fontos a Salamis-féle esetek elkerülése céljából. A maga részéről fel tudja használni az antik térképeket előadás közben, mig a vizsgán már modern térkép van a hallgatók előtt. 'Ennek az a célja, hogy ne válassza el valamilyen misztikus függöny az antik világot a modern világtól, lássák, hogy az antik Kis-Ázsia nem másjdk- hol terült el, mint a modern Kis-Ázsia.

V á c z у Péter közli azt a tapasztalatát, hogy a hallgatók a vizsgákon nem használják fel az előadások anyagát, csak nagyon ritkán fordul elő, hogy egy hallgató értékesíti a vizsgán az előadásokat. Ahol jegyzet van egyáltalán nem tartják szükségesnek, hogy jegyzeteljenek és figyeljenek az előadásokon, Kérdés, vájjon szüntessük meg a jegy- • zeteket vagy pedig alakitsuk-e át az előadásokat úgy, hogy a hallgató mégis érezze, hogy valami haszna van belőle. A jegyzetet meg kell hagyni, de arra kell törekedni, hogy az előadások felkeltsék a hallgatók érdeklődését. Bizonyos kérdések jó csoportosított összefoglalását kell adni, hogy a vizsgákon értékesíteni tudják az előadásokat vagypedig ' olyan érdekes részleteket kell előadni, amelyek é pen részletess égükkel és érdekességükkel lekötik a figyelmet.

H a ri á к Péter megállapító., ho^y Sinkovits elvtárs beszámolója nagyon alapos munkán nyugszik. Az egesz kar e félévi módszertani munkájának lerögzitéséül fogadhatjuk el. Csak hangsúlyozhatja belőle azt, hogy saját tapasztal at Eli szerint is a szemináriumon hallatlanul alacsony a hallgatékit-udományos kritikai készsége. Ez a legkirivóbban abban nyilvánul meg, hogy kritikátlanul átveszik a polgári történet- irás eredményeit, a földbirtokos és burzsoá politikusok nézeteit, parlamenti beszédeit, cikkeit mint tényeket és valóságokat veszik ét és igy építik fel a maguk hozzászólását. A mi tanszékünk esetét tekintve nem tudnak eligazodni az utóbbi száz év valóban nem könnyen kihámozható politikai eseményeiben, állásfoglalásaiban. Megnyílván fii abban is, hogy a hallgatók egymás szemin,áriumi munkájához nem egyszerűen baráti szolidaritásból, hanem kritikai készségük gyengeségéből nem tudnak állást foglalni. Kitűnik ez szemináriumaink opponens koreferátumi regrendszerének súlyos elmaradottságában. Kirívó ellentét van a referátumok nagyjából kielégítő szinvjfconala és a csapnivalóan gyenge ko- referátumok közt. Ugyanilyen erős az ellentét a hallgatóknak az általános politikai kérdések és különösen egyetemi életünk egyes nehézségeivel szemben megnyilvánuló fejlett kritikai érzéke, bíráló szenvedélye és a tudományos téren mutatkozó hallatlan kritikai igénytelenség közt.

Ez az ellentmondás egyébként sajátos jelensége mai életünknek. Fel kell kelteni a pártos bírálat szellemét és azt módszertanilag megalapozni.

Só módszer erre,amit az egyetemes újkori történeti tanszék valósított meg és amire mi is törekedtünk tanszékünkön, hogy minden referátum szerves alkotórésze a felhasznált polgári forrásmunkák bírálata. Meg kell követelni ezaikívül a hallgatóktól és konzultációk utján segíteni őket abban, hogy eligazodjanak a politikai élet szereplőinek megnyilatkozásaiban; általában nagyon gyenge a hallgatók elemező készsége. Leirt tényeket elfogadnak és visszaadják, de nem tudnak valamit elemezni. Nagyon kívánatos lenne, ha szakkollégium indulna a burzsoá történe tijjfcrásról. Különösen fontos lenne a mai amerikai és nyugatnémet burzsoá történetírás elleni harc a hallgatók politikai nevelése szempontjából is.

Tegnapi tanszéki értekezletünk vitájából kiderült, hogy nagyobb gondot kell fordítani a szakszemináriumok tudományos munkafegyelmére,

dr.Szikossy