Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-27 kibővített kari tanácsülés - 1./ Hallgatók és volt hallgatók pályadíjainak, valamint az oktatók prémiumának átadása - 2./ Oktatási és nevelési kérdések a karon
1QO A tanulmányi eredmény lemérésénél nem lehet azonban figyeljen kívül ha. yni a hallgatok feltételeit*' Van szakérettségis hallgató^ akinek az átlageredménye nem emelkedik a^3.1-3.2 fölé, nem szorgalom, igyekezet hiányában, hanem hiányos előképzettsége miatt. A 3»l-es eredmény mögött komoly munka, erőfeszités húzódik me0. Az ilyenek minden segítséget megérdemelnek ahhoz, hogy továbbtanulhassanak, annak ellenére, hogy eredményük közepes, hogy egy-egy tárgyból még nem tudták behozni azt a hátrányukat, amivel a többiekkel szemben indultak. 4 A^szakérettségisek segítésera tanszékek komoly feladata, főleg önállóságuk fejlesztése, hibáik, hiányosságaik feltárása, de nem megszégyenítő módon elkedvenitésükre> hanem hogy kijavíthassák, segítő szándékkal. Eredményüket, fejlődésüket ki kell emelni. A középkori egyetemes történeti tanszék t„erve, hogy mindenJszakérett- ségissel külön beszéli meg nehézségeit^ a segítés módját, feltétlenül helyes irányban keresi a megoldást. A közel egy szinten állók részére esetleg csoportos foglalkozást is be lehetne állitani, ahol többeket érdeklő tanulási kérdéseket lehetne megbeszélni, a kötelező irodalomban szereplő egy-egy tanulmányt ismertetne az egyik hallgató és a többiek hozzászólnának^ Ezzel lehetőség nyílnék arra, hogy a szeminárium összessége előtt bátortalan és visszahúzódó hallgatókat, akiknek a visszahúzódása az önbizalom hióyán múlik, hozmszoktassuk véleményük elmondásához stb, A. magasabb évfolyamokon viszont a fő segítséget a szakdolgozat készítésében kell nyújtani a szakérettségi s hallgató imák, itt is önállóságra törekvésükre építve, nem pedig önállótlanságra szoktatva Őket. A neveiéshen^nagy szerepe vnn a példaadásnak. Erről többször is szó^volt, de főleg a nevelő személyes példájáról. Pedig döntő jelentősébe van az ifjúság példájának is. A plSz helyesen ismerte fel ennek a fontosságát, amikor hadat üzent a kötelességét csak, * ’éppen hogy teljesítő, minden áldozatot, minden nehézséget kerülő álhősiesség és ennek ivei ellen^ a kötelességét mintaszerűen végző, de amellett a közösségi munkába bekapcsolódó, jövő hivatására tudatosai! készülő hallgatót állítva példának. példának tettekben kell elsősorban megmutatkoznia. De milyen p- Idát ad az a DISz funkcionárius, aki - mint ^legutóbb is - lelkesítő szavakban hívja fel társai figyelmét: a Diákkör ülé .éré és azután nem jelenik meg? De az egész karnak jobbak ki kellene használnia az ifjúság számára példaként állítható eredmények, teljesítmények vonzását. A pályanyertes tanulmányok íróit ás egész ifjúság előtt kellene megjutalmazni, bemutatva részeket a pajyanyertes munkákból. Az ifjúság ne^esak a fegyelmi Ítéleteket, de a kiemelkedő isép példákat is ismerje meg. He történhessék meg, mint néhány-évvel ezelőtt,^hogy egy esti tagozati hallgató pályamunkájának megjutalmazásáról a megjutalmazott^és a tanszék csak akkor szerzet-, tudomást, amikor a palyadijat már nem lehetett kifizetni^ mert az uj költségvetési évbe léptünk át, A szemináriumon, vizsgákon névelőhatásu— a többiek szamara is a jó teljesítmények kiemelése, jó munkát végzett társaik példája. Az egyetemi munka eredményénei: eg: ik alapfeltétele, hogyha hallgatók érezzék: feladataik elvégezhetők, problémáikban megkapják a megfelelő segítséget. A tanszékek a maguk lehetőségei között igye- káznek elhárítani a nehézségeket, megnyugtatni a hallgatókat, tanulásuk utjából az akadályokat félreállit®i. De varrnak esetek, hogy a tanszékek tehetetlenek. Két ilyen esetet szeretnék megemlíteni.
