Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-02-08 kari tanácsülés - 1./ I. Tóth Zoltán megnyitja a kari tanácsülést és válaszol a legutóbbi ülésen elhangzott felszólalásokra - 2./ Kari kultúrmunka kérdései
JS- 3 II.félévi mm a egyik fő kérdésévé szeretné tenni. Utal arra, hogy a reform során bőséges alkalom lesz az arra vonatkozó nézetek megtárgyalására, hogy a marxizmus-leninizmus oktatása mennyiben nem felel meg az igényeknek és miben nincs összhangban a kar munkájával, s akkor bizonyára hasznos javításokat lehet ezen a téren is el mi. A honvédelmi oktatás Ksigmond László által felvetett kérdésében megállapítja, o._y a hallgatókkal meg kell értetni a honvédelmi oktatás igazi jellegét: az egyetemen a ”sujkolást" mint módszert elitéli, de a katonai oktatás gyakorlati részében bizonyos értelemben erre is szükség von. Biztosra veszi, o.;y a honvédelmi oktatás terén is történnek javítások szervezetileg is és a Kar részéről is. Lényeges segitségnyujtás fog történni ebben a tekintetben а Ш. rész érői, A Lenin Intézetben való történeti oktatással kapcsolatban a Karon kétségtelenül túlterhelés mutatkozik, illőbb-utóbb meg kel. ol ani a történeti oktatаз kérdését a Karon és a Lenin Intézetben, mert a mostani megoldás nem a legszerencsésebb, de ez túlmegy egy kari tanácsülés érdeklődésének határán. Kató Istvánnak a kormányprogram végrehajtásával kapcsolatban az Ok. elé tett kritikai megjegyzésére megállapítja, hogy az fekxi.tási miniszter december 18-án elhangzott útbaigazításai lényegükben nem különböznek attól, amit a Kar próbált a kormányprogramm tekintetében végrehajtani, a Kar tehát már az elhangzott iránymutatás előtt helyesen fogta meg a kérdéseket. A Karnak az utóbbi időben nincs különösebb panasza a Minisztériumra az onnan érkező írásbeli közlések száma miatt. Az a L vönkénti mintegy két leirat, amit a tanszék- vezetők ezek alapján kapnak,nem sok és szükséges, mert tartja a kapcsolatot a kari vezetés érj a tanszékek között, minthogy nem lehet mindig külön-kíilöh személyes érintkezést keresni. Helyes, hogy az OM. a Karnak minél több önállóságot ad, hagyja, hogy az élet követelményei szerint a lehető legjobban állapítsa meg teendőit, hiszen úgyis meg.van az OH. ellenőrzési joga. I áris- erős javulás van azon a téren, hogy az OK. fokozatosan mindinkább rábízza a részleteket a Karra és csak a legfőbb elvi és szervezeti kérdésekben irántit. Igaza van Kató Istvánnak abban, hogy a kormányprogramm gazdasági kihatásai egyetemünkön bizonyos mértékben globálisan, tehát sematikusan érvényesülnek, s ezfc azt jelenti, hogy bizonyos pontokon, ahol Úgyis el voltunk hanyagolva, még hátrább jerülünk. Az egyetem összességében is ismeri ezt a kérdést, próbál harcolni a globális szemlélet éllen, s ha nincsenek is ebben nagy eredmények, a külső előadók díjazási kerete tekintetében mégis sikerült valamit elérni. *«.ég igy is az a helyzet, hogy ^-arunkon pillanatnyilag 3-4 oktat si formának /előadás, szeminárium/ a hitelkerete nincs biztosiévá, tehát amennyiben nem lesz erre pénz, ezek kénytе1епзégből elmaradnak, de reméli, hogy ha nem az OE. keretei között, akkor az Akadémia segítségével mégis el lehet érni ezek megtartását. Ebben a tekintetben sürgős lé* . péseket tett és reméli, hogy a legközelebbi tanácsülésen eredményekről számolhat be. megerősíti azt, fcmit Kató István a pénzügyi csoport részérőijt apaszt álható ködösítésről mondott. Hüller optimizmusával néha rózsaszínű^ködökbe kerül és ha m ndig ki is jut ezekből, kéri oüllert, hogy mindig ink bb reálisan tájékoztassa a kari vezetést és a tanácsülést, még ha esetleg kellemetlen is lenne a pénzügyi csoportra, s hívja fel a kari vezetés és a tanszékek figyelmét gazdasági vonalon mindarra, amite esetleg nem figyeltek fel.
