Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése

2

V á c z у Péter; A hallgatóság nem tartja kielégítőnek az előadások mostani formáját. Azt tartom, hogy az előadásnak bizonyos szempontokat kellene kiragadnia és ezek köre csoportosítani az anyagot.

Az egész anyagot nem tudjuk előadni, tehát nem marad más hátra, mint a nagy vonalakat meghúzni és minél több illusztratív jellegű anyagot közölni. Egyes forrásemlékek nagyobb terjedelemben való ismerictetése nagyon üdvös módja annak, hogy a hallgatóság megismerkedjék az illető kor embereivel és kiküszöbölhessük az előadások elvontságát és sematizmusát. Képeket is kellene mutatni és ezzel a korabeli életet a maga közvetlen valóságában érzékeltetni. Készítettünk is valami anyagot, de csupán egy vetítő gép van, amely állandóan foglalt, úgyhogy nem biztos, hogy élénkíteni tudjuk az előadásokat.

. A szemináriumok keretében lehet legközelebb kerülni a hallgatóhoz.

A katedra egy kicsit elválasztja az embert a hallgatóságtól, túlságosan magasan van áhhoz, hogy az ember közvetlen kapcsolatot epitsen ki.

Ha túl is jutottunk azon a szerencsétlen állapoton, hogy aki fellépett a katedrára, sohasem állt szóba a hallgatósággal, de még igy is a hallgatóság nem eléggé élő személy annak, aki fent ül és oktat, úgyhogy a legközvetlenebb mód az oktatás számára mégiscsak a szemináriumi munka.

A szemináriumi munka legyen személyes, fcjtxxgax bensőséges jellegű, hassa át nemcsak a tudományos anyag közlésének a vágya, hanem az a vágy is, hogy az ember mint ember próbáljon bemutatkozni a hallgató előtt és igy próbáljon neki példát statuálni. Az oktatás legyen nevelés is, hiszen a tudományos teljesítmény is nagymértékben függ magától a személyiségtől, az embertől, aki létrehozza. Ezt a kapcsolatot kell érzékeltetni a hallgatósággal és ezen az utón valahogy megszerettetni magát a szakmát. Oktatásunk azonban túlságosan elvont, túlságosan az általános kinyilatkoztatások talaján mozog, hiányzik a mindennapi életből vett érzékeltetés, ami a történelmi anyag varázsa. A szemináriumokat ebben az értelemben kellene átszervezni, egyúttal azonban legyen a szemináriumi munka a tudományos kutatás eszköze is, ott kell elsajátítani a tudományos gondolkozás alapelveit. A tanárnak első feladata az, hogy ebben a szemináriumi munkában segítse a hallgatókat, szeretettel támogassa, ha akadozik haladásában. Ezt máskép nem lehet megtenni, csak úgy, ha az ember egy bizonyos szöveganyagot, lehetőleg korabeli latin szöveget taglal, értelmez és ebbe a munkába belevonja a szeminárium minden tagját, hogy egy bizonyos tudományos közösség alakuljon ki, hogy a hallgatóság fele ne tudjon elmerengeni más problémákon, kénytelen legyen koncentrálni. Csak igy lehet elemi, hogy a szeminárium az oktatás és nevelés eszköze legyen.

Az oktató és a hallgató találkozásának egyik eszköze az intézeti élet. Valahogy élettel kellene megtölteni az intézeteket, őszintén megmondom, hogy nálunk az oktatók részéről megvan a kívánság arra, hogy valódi intézeti élet legyen, de nem tudjuk megfelelően megszervezni a hallgatókat.

A hazafias nevelés itt hallott elvei, azt hiszem, nem eléggé igazodnak az egyetem szükségleteihez, ezek általános elvek. Vallom, hogy az egyetemen is folytatni kell az általános iskolában megkezdett hazafias nevelést, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk e téren középiskolai eszközöket kell alkalmazni. Megmaradhatunk tudományos alapon úgy, hogy emellett jó magyar embereket Is nevelünk: amikor a hallgató nemzeti és hazafias érzését élesztgetjük, arra is törekszünk, nehogy ábrándos magyar hazafiakat neveljünk, xigsnlfeimlccxnKbHgycxxrégí !törekedjünk vigyázzunk, nehogy a régi pántlik ás hazafiasságot varázsoljuk vissza az egyetemi életbe. Ezért azt tartom helyesnek, hogy aj^r a magyar történet, akár az egyetejja^történet stúdiumában mindig mutassunk rá arra, hogy mi hazánk helyzete a környező világban és azt józanul, minden fel- • lengzőseég és szentimentalizmus nélkül közöljük. Az egyetemes történet-