Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-11-03 kari tanácsülés - Napirend előtt: A kar két 25 éves szolgálati idejét betöltött dolgozójának megjutalmazása - 1./ Az oktatás és nevelés kérdései a karon - 2./ A felszabadulás 10. évfordulójának megünneplésére vonatkozó program megbeszélése
- a lelhetünk, emelyek jó eszközök lehetnek az egyetemi nevelőmunka megjavítására, a vidéki oktatómunka megszerettetésére, és valóban perspektívát adnak az ifjúságnak. Ki kell tehát küszöbölnünk oktatóink egy részének túlzott elmerülését a jelenlegi problémákba, amelyek a kétszakosзágra való rátérésból, az általónosiskolai elhelyezés megnövekedéséből adódnak. A feladat tehát kettős: valóban fel kell mérni a kétszakosság oktatási és tanulmányi tapasztalatait, hogy idejében és megfelelő súllyal tudjunk javaslatokat tenni a minisztériumnak és az e- gyetemi oktatási osztálynak a szükséges tantervi, vizsgarendi és Kgá?i egyéb módósitásókra, sőt a középiskolai oktatás bizönyos kérdéseivel kapcsolatban is. Kétségtelen ugyanis, hogy bizonyos mélyreható változtatásokra szükség van abhoz, hogy valóban tudományosan átgondolt tantervekről lehessen beszélni, amit pártunk kongresszusa olyan nagy hangsúllyal követelt tőlünk. Ehhez azonban az szükséges, hogy a módszertani kérdések tüzetesebb kidolgozásával és a nevelési kérdések beható tanulmányozásával meg tudjuk alapozni javaslatainkat. A minisztérium mig egyfelől helyesen állítja előtérbe a nevelési feladatokat - maga is súlyt helyez a módszertani kérdések további kidolgozására. Ezt mutatja hogy a minisztérium kidolgozta a módszertani a^epelveket konkretizáló, a szemináriumok és a konzultációk módszertanával foglalkozó utkutatók termezetét, amelyeket karunk e célra kiküldött bizottsága vitatott meg,alapjaiban helyesnek találta és kiegészítette. A minisztérium továbbá Üdolgozta az eddiginél helyesebb vizsgarendszer elveit is, amelyet összes tanszékeink rendelkezésére bocsátottunk, sajnos azonban éppen legtapsztaltabb oktatóink hem tanúsítottak azzel kapcsolatban megfelelő érdeklődést. Sőt azt is fel kell vetnünk önmagunk felé, hogy nekünk is módunkban lett volna a módszertani alapelvek alapján tovább foglalkonnunk ilyen lényeges, módszertani kérdésekkel és kezdeményező javaslatokat tenni. Különösen fontos lenne kidolgozni és valóban alkalmazni az előadások egyetemi módszereit, mert a jelenlegi előadások jelentős része lényegében a jegyzet ismétlésére vagy egyes kérdéseinek elmélyítésére szorítkozik, nem ad kellő módszertani útmutatást, ami tűrhetetlen s joggal váltja ki a hallgatók panaszát. Általában is szükséges, hogy oktatóink, tanszékeink, bizottságaink többet kezdeményezzenek. bgysnis a módszertani kérdések, bár során úgy vetir fel, hogy elvették a helyet a nevelési kérdésekkel való foglalkozás elől, még közel sem tekinthetők lezártnak. A módszertani kérdések tehát nem tekinthetők a Módszertani Bizottság reszortfeladatának, amely* helyesen vette fel munkater- vébe a tanterv, kabinetek, előadások kérdését,. E kérdések tisztázása nélkül nem tudunk elvileg foiglalkozni a hallgatóság panaszaival, észrevételeivel sem a túlterheltséget illetően. Hallgatóink s éppen legjobb kétszakos tanítványaink nagy nyomatékkel, elég általánosan V étik fel a túlterheltség kérdését, mint tegnapi taggyűlésünkön i.s. Ezzel igen felelős módon kell foglalkoznunk, mert itt lényeges változtatások látszanak szükség esnek, s mihden bizonnyal érintenünk kell eddigi oktatásunk olyan alapelvét is, mint az órák kötelezően előirt látogatása, amely ma nehéz helyzetbe hozza kétszakos hallgatóinkat, de nem segíti az oktatók munkáját sem kellően. Természetesen ezt az elvet nem lehet elvetni önmagában egészében, de fenntartani sem. Szükségesnek látszik, hogy kétszakos évfolyamaink óraszámát már a második félévben valamennyire módositsuk. Még ebben a félévben ragaszkodnunk kell a fegyelem megszilárdításához és ezt az óralátogatás о ktatói ellenőrzésével is segítsük s az indexlezárás valamint a kollokviumok valóban komoly,felhasználásával kell betetőznünk, egyúttal elő kell készítenünk, kezdeményeznünk a minisztériumban egy egészségesebb rendszer kialakitasát.
