Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-07-30 kari tanácsülés - 1./ Áttekintés és mérleg az elmúlt évi munkáról - 2./ Következő évi munkaterv megbeszélése

IG*

I. I ó t h Zoltán dékán: Napirendünk következő pontja az 1954/55* tanév előkészítésével kapcsolatos problémák megbeszélése*

Az elvtársak ismerik az egyszakosság-kétszakosság körül dúló harcokat^ és mindenki tudja, hogy végső fokon ez a kérdés olyan formában dőlt el, hogy a négyéves kétszakos rendszert állították vissza.

A kétszakosság a második évtől kezdve is rendszeressé válik, tehát már a másodéven két szak lesz, mig a harmad- és negyedévesek továbbra is egyszakos tanterv szerint fognak tanulni, viszont később, valószinüleg levelező oktatás formájában ők is kétszakosodul fognak és hasonló utóképzésben részesülnek mindazok, akik mint egyszakosok végeztek, néhány esztendő alatt tehát a kétszakosság teljes lesz.

Két csoportra oszlanak a kétszakosság melletti érvek. Az egyik csoportba a munkaerőgazdálkodással kapcsolatos szempontok tartoznak. Ez teszi lehetővé a nevelők munkáidéjének jobb kihasználását, beosztásuk nagyobb tervszerűségét, szilárd nevelő testületek kialakulását, végül a tanárok helyettesitését.

Csökken ezen a módon a szakszerűtlenül ellátott órák száma, ami pedig oktatásunkban meglehetősen elburjánzott, sőt néha egészen vészes méreteket öltött. Ezenfelül a kétszakosság lehetővé teszi az oktatók szélesebbkörül általános műveltségének megvalósitását. így például az a történettanár, aki a magyar irodalomban és általában az irodalomban is járatos, a történelmet is. elmélyültebben tudja oktatni és viszont.

Tudvalevő, hogy jelenleg az oktatásban működő oktatóknak mintegy a fele tartozik a nyelvoktatás és a történetoktatás körébe, s ezeknek is körülbelül a fele egyszakos. Viszont az egyszakosok beosztása rendid.vül sok nehézséget okoz. Még ahol párhuzamos osztályok vannak, ott sem oldható meg az egyszakosok beosztása a megfelelő módon, mert a párhuzamos osztályok nem stabil jelenségek, változnak és akkor évről-évre váltózniok kellene az oktatóknak is, ami a tantestület stabilitását ingatná meg. Az egyszakosok közül talán még a legjobban a magyarszakosokat lehet használni, s ahol a tancsoportok száma héttel osztható. A dolgozók iskolájával és egyéb iskolákkal való kombinálás nem lehetséges, mert ezek nincsenek ugyanazon a helyen, egy-két tanévben még megoldható, máskor nem. Általában a gimnáziumok vezetői nem kedvelték az egyszakos rendszert, a zömük a kétszakosság mellett nyilatkozott. Nem járható az az ut sem, hogy az idősebb oktatókat lecserélnők és helyükbe egyszakosokat tennénk, mert ez sem oldaná meg a kérdést és a lecserélés anyagi okokból pillanatnyilag nem volna helyes.

A másik érvcsoportot tehát ezejc az oktatási szempontok aánákx adják.

Röviden rátérek azokra a hallgatókra, akik most a kétszakos képzés előtt állanak. A történelemszakra egy huszas keret állt rendelkezésre, a muzeológiára és művészettörténetre pedig hatos keret. Ezekre a helyekre összesen 247 hallgató pályázott, ezek közül 98 muzeológiára, 149 pedig a történelemszakra, ami annyit jelent, hogy rendkivül nagyméretű volt a kerethez képest a túljelentkezés. Valamennyit enyhitett a helyzeten, hogy harmincán nem jelentek meg az eredetileg jelentkezők közül. Aid. a származás szerint megoszlást illeti, a hallgatóknak jelentkezők közül 42 munkásszármazásu, 32 parasztszármazásu, 46 értelmiségig 69 alkalmazotti származású, 32 egyéb és 3 x származású. A gimnáziumi tanulmányi eredmények szerint 27 kitűnő, 58 jeles, 77 jó, ötven kötepes és 5 elégséges, összesen 217 jelent meg és ezek közül kel- 13 -