Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-07-30 kari tanácsülés - 1./ Áttekintés és mérleg az elmúlt évi munkáról - 2./ Következő évi munkaterv megbeszélése

- 6 A jövőben a szervező mellett egy professzornak is ott kell állnia.

Az első félévben élesen kiütközött a hallgatók elégtelen szociális ellátottsága. Pártunk és kormányunk támogatásával azonban az ösztöndíjkérdésen javitani lehetett. A második félévben 717*4-64.60 forintot fizettünk ki ösztöndíjra, ami nagyon tekintélyes összeg. Tankönyvsegélyre több mint 37*000 forintot, tanszersegély 7500 forint, a ruha- és egyéb segély 14*520 forint, de az első félévben közel 50.000 forint volt. A családi segély ebben a félévben 11.750 forint, a prémium 42254 forint, a lakáspótlék 5280 forint. Ezek a számadatok világosan mutatják, hogy a kormányprograinm nálunk is megválósuláóban van. Bár még hx vannak hézagok a nyári ösztöndíjakkal kapcsolatban, de ezeknek a megvalósítása is komoly javulást jelent a diákság szociális ellátottságában.

Az esztendő meglehetősen zaklatott volta igen súlyos problémákra vezetett a fegyelem kérdésében. Felvetődött a végzős hallgatóknak általános iskolába való elhelyezése is, amit a hallgatóság túlzott mértékben sérelmezett, próbáltunk megfelelő érvekkel harcolni ellene, de ez a körülmény és a szociális ellátatlanság csökkentette a fegyelmet. Az általános iskolai elhelyezés ügyét nem tisztáztuk eléggé, nem mentünk eléggé közel a hallgatókhoz. A kérdés most már a harmadik, sőt a másodéves hallgatókat is kezdi élénken foglalkoztatni. Jobban meg kell értetni velük hivatásukat, hogy ők nem egyszerűen gimnáziumok oktatói lesznek, hanem az egész magyar nép kulturális fejlődésének legfontosabb tényezői közé tartoznak és ott kell segiteniök, ahol erre a legnagyobb szükség van. A súlypont most nyilván az általános iskolákra esik, természetesen nem elhanyagolva a középiskolákat sem.

A második félév vége felé az elhelyezés kérdése még jobban előtérbe tolódott. Végül is a végzős hallgatók elhelyezése megtörtént, bár sokan voltak, akik a fővárosban szerettek volna maradni és ez esetleg néha indokolt is lett volna, de nem volt megvalósítható. Mégis, az elhelyezés megoldása az adott körülmények között nagy teljesítmény és komoly eredmény volt.

Nem kellemes, de hü képet kaptunk a hallgatóság magatartásáról és fegyelmezettségéről, amikor az évvégi buepuzó banketten szembekerültünk a volt negyedévesekkel. Sajnálattal kellett mondanunk, hogy a hallgatóság körében nem akadt egyetlen egy sem, aki annak szükségét érezte volna, hogy a dékánoktól elbúcsúzzanak, sőt utána bizonyos magatartásbeli egészen furcsa jelenségek is mutatkoztak, amelyek az udvariatlanság tetőfokát jelentették. Jövőre egyik fontos feladatunk lesz a hallgatóság általános nevelése, gondolok itt a mindennapi érintkezés formáitól kezdve, a köszönéstől kezdve a ruházkodásig,hajviseletig,tisztálkodásig.

Ezen a téren nagyon sok tennivalónk van. Megengedhetetlen, hogy teljesen elhanyagolt és elszalajtott tanárokat küldjünk ki vidékre, ahol nemcsak egyetemünket, hanem egész oktatásunkat diszkredi- tálhatjuk. Ehhez kapcsolódik az általános műveltségben hiányosságok felszámolása is. Felvetettük ezt a kérdést, de nem tettünk eleget ezen a téren. Igen egészséges kezdeményezés volt a város megismertetése a hallgatókkal, de a sétákon alig páran jelentek meg. Volt hallgatóink most már mondják, hogy boldogan néznék meg a várásatásokát, de ők nem tudtak róla. A jövőben hasonló rendezvényekre meghivjuk volt hallgatóinkat is, ne szakadjunk el tőlük, mert igen sok tapasztalatukat fel tudjuk használni.

A helyesírási készség terén javuló tendencia van, de túlságosan optimisták voltunk, amikor az első évesekkel kapcsolatban