Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-07-30 kari tanácsülés - 1./ Áttekintés és mérleg az elmúlt évi munkáról - 2./ Következő évi munkaterv megbeszélése

szellemét belevinni az egyetemi életbe és a hallgatókat önálló gondolkodásra nevelni. Komoly gondot fordítottunk az oktatók, de még inkább a hallgatók szociális viszonyainak megjavítására. Munkánkat megkönnyitette a párt és a kormány utbaigazitása, a Szovjetunió példája, egyik hibánk azonban, hogy nem túl sokat foglalkoztunk a népi demokráciák analógiáival.

Elöljáróban megjegyzem, hogy nem volt kielégítő munkánk az eszmei és politikai nevelés területén, de uj kar voltunk, tehát sokmindent élőiről kellett kezdenünk. Alapvető kérdéseket kellett egymásután felvetnünk, s csak egy részük megoldására került sor. Elsősorban a módszertani kérdések területén értünk el bizonyos eredményeket, de ez sem a mi külön érdemünk, mert az Oktatásügyi Minisztérium a módszertani kérdésekkel foglalkozott a leg- tüzetesebben az év első felében. A minisztérium bizottságainak és albizottságainak munkájában aktiv részt vettünk, s ez kitűnő alkalom volt arra, hogy a kar egyes oktatói és a kari vezetés a módszertani kérdésekbe beledolgozzák magukat. Ezen a téren nagy segítséget jelentett a Módszertani Bizottság, amely mindezekben a munkálatokban a kari vezetést és az oktatókat jó munkájával támogatta. A módszertani javítások terén két fontos kérdés állt az előtérben, az egyik a szemináriumi munka megjavítása. Karunk radikálisan nyúlt ehhez a kérdéshez, mert az volt az elvünk, hogy a régit nem érdemes reparálni, hanem újat kell kezdeni. Igaz, igy néha előugrottunk a fejlődés fokozataiban, amit azután magunktól vagy mások figyelmeztetésére reparálnunk kellett. Ilyen volt, amikor nem voltunk tekintettel arra, hogy az előadásokhoz és a szemináriumokhoz szóló kettős irodalomjegyzék együtt túl sok és részben emiatt a hallgatóság körében az év első felében a túlterhelés jelei mutatkoztak. Pel is vettük a harcot a túlterhelés ellen és némi módosításokat sikerült elérni a tan- renden belül. Ilyen módon az első félévet elég jLyyyjcyyacitgiáxkAifac txtáx sok megrázkódtatás után, de nagyjából sikeresen tudtuk befejezni. Komoly elmaradás volt az első félévben a szakérettségis hallgatókkal való foglalkozásban. Ezt szintén az előreugrások közé lehet sorolni, a második félévben igyekeztünk ezt reparálni, és ha nem is mindent sikerült, de javítottunk ezen a téren is.

Az év elején célul tüztük ki, hogy a szocialista tanár- és tudóstipus kialakitását próbáljuk előmozdítani, meg akarjuk szerettetni a tanári hivatást. El tudtuk érni, hogy különösen az első évben mindkét tárgynál komoly mértékben meg tudtuk szerettetni a történelmet és a történelmen keresztül a tanári hivatást is. Igen sok fiatal nagy szeretettel és odaadással beszél jövendőbeli tanári feladatairól. Komoly eredményeket ért el ezen a téren a módszertani kabinet, ez volt az első év, amikor rendszeresen kézbentartottuk a hallgatók didaktikai munkáját, hospitálását, ezen keresztül sokan megszerették a tanári hivatást, voltak hallgatók, akik kérték, hogy többet taníthassanak, mint amennyi elő volt írva számukra. Kissé közelebb kerültünk tehát az ujtipusu tanár kialakításához, de nem határoztuk meg pontosan, hogy mit értünk szocialista tanár alatt. Itt is a fokozatosságot kellett volna megvalósítani. Talán nem is egészen a mi hibánk, hogy ezt nem ismertük fel idejében, mert később vetődött fel, higy itt is a nevelésben a demokratikus nevelési szempontokat kellett volna szélesebbkörüen alkalmazni és majd fokozatosan rátérni a szocialista tanár- és tudósképzésre. Több esetben ért bennünket olyan vád, hogy a tanárképzés kérdéseit elhanyagoljuk, ügy érzem, hogy ez a vád látszatokon épült, mert sohasem tévesztettük el szem elől terveinkben, hogy elsősorban tanárokat képezünk és csak má-