Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)

1954-01-28 kari tanácsülés - 1./ I. Tóth Zoltán dékán beszámolója az első félév eredményeiről, hiányosságairól, a második félév előkészítéséről. - 2./ Székely György dékán-helyettes beszámolója csehszlovákiai tanulmányútjáról

/

Az ösztönéijmódositó rendelet tehát nagymért'kben megjavítJe a hallgatok any ri helyzetét. Különösen ne у segítséget jelent hallgatóink számára a ruha- és rendkívüli segélyösszegek ш ymértékü felemelése. szakérettségis hallgatok fejenkint егу évben átlag 2oo Ft. segélyben részesülnek, de mint. ogy nem mindegyiket kell se- g'lyben részesíteni, ha pokluk kap segélyt, akkor e f re 4oo it. esik. ne -szakárettséf lseknél a hallgatók mintegy 25,»-a ha- zóiról nem tud semmiféle támogatást kaoni, ezek felsegélyezésére évankint és fejenként átlag 4oo Ft. • rendki vilii s gélyt juttathatunk .

A dékáni referátumhoz való hozzászólások során

Banner Jmios professzor úgy látja, hogy az I.áven felveendő hallga- tоV számát 'e különböző" szakokon aszerint állapítják meg,, hogy mi lesz a szükséglet a hallgatok végzésének esztendejében, és ez bizonyos a odalommal tölti el, mert színolni kellene a lemorzsolódással is. A létszám szűkkeblű megállapítása ugyanis veszedelmet rejt magában a tanítási nivó tekintetében, mert lehetetlenné teszi a meg nem felelők lemorzsolódásét. írre felhívja a minisztérium figyelmét, mert különben lehetetlen á aoot következnék be ezen a téren .

Felhozza, hogy a vetitettképes előadásokra a két kar számára köz 's használatra csak egyetlen elsötétíthető terem ás egy vetítőgép áll rendelkezésre, ami a tanredd szemo ntjából na у problémákat okoz, Feltétlenül szükség van mindkét kar sz'mára. egy-egy vetít teremre is vetitégéore.

Aggodalommal tölti el az oktatói létszám rögzítése erre az esztendőre, mert ez a régészetet igen érzékenyen érinti , a rég ászét rengeteg ágát 2 professzor 's 1 tanársegéd látja el, ezért kénytelen a régészet sok külső előadóval dolgozni. De ha az oktatói létszámot emelnék és betöltenék a harmadik tansz éket, a régészet természet énéi fogva akkor is sok kői - el -ad val kellene dolgozni. Isset ragaszkodik ahhoz, hogy az el.irt tananyagot a legmegfelelőbb emberekkel adassa elő. Még mindig kevesebbe kerülnek a külső előadók, mint a kinevezettek, hiszen szégyenletesen alacsony díjazást kannak. He talán pillanatnyilag nem is aktuális, felveti a minisztérium felé az ^radijak fele elésének gondolatát. A régészet mindenesetre hálás azért, ho у a dékán először vette kezébe ügyéne int ősét,

f

nelyesli, hogy a felvételi vizsgák rendszerén változtatni kell.

Nem 1 tje. értein ét annak, hogy a felvételi vizsgálóbizottságokban orofesszorok va у docensek vegyenek r'szt, ha ott nincs dönt szavuk, hanem előttük ismeretlen tényezők döntenek, akik tál n ás szempontok szerint Ítélnek, de semmi esetre sem a vizsgák ereim'nye alapján, -;z a kérdés feltétlenül revízióra szorul.

Véleménye szerint az előadások egyes részeinek elmélyítését sok tekintetben me; akadályozza, hogy az előadóknak óráról-órár- ütemezett tematikát, Drogra romot keli késziteniök. Az-elmélyítést urv kéozeli el, hogy az előadó ne legyen úgy beütemezve az egyes részieteknél, hogy bizonyos napon bizonyos anyagot el kell végeznie, hanem azt eset leg több nap alatt végezhesse el, mert Így megmutathatja azokat a módszereket is, amelyekkel az illet eredményre jutott.

Hálás azért, hogy a dékán a tanszemélyzet szemoontjából is besz'lt a túlterhelésről. A minisztérium felé is ha né-; súly ózza, hogy az oktatok valamennyien túl vannak terhelve a. tanítás és az értekezne- 11