Eötvös Loránd Tudományegyetem Történettudományi Karának ülései, 1953-1956 (HU ELTEL 10.a.1.)
1954-05-17 kari tanácsülés - 1./ A tantervi tervezet megvitatása
merült alá, viszont há a farkát kidugta, az orra került a viz alá'. Mi is igy vagyunk, a mai'megbeszélésnek körülbelül ez az eredménye. A róka komához hasonlítunk es a végén belefutunk a vizbe. I. T ó t h Zoltán dékán: Kivinnék az elvtársak hozzászólni? Javasolom, hogy rövid szünet után foglalhassam össze a vita eredményét . /Szünet után/ I. T ó t h Zoltán dékán: Kedves Elvtársak! Még egyszer meg-_ kérdezem, hogy nincs-а valakinek hozzászólni valója, nehogy'valakiben benne szőrű Íjon a szó. Ha nincs, -ekkor engedjék-meg, hogy röviden összefoglaljam a vita eredményét. A kétszákosság kérdése mindazokkal a feltételekkelj amelyek közt annak megoldásáról szó van, természetesen nagy nehézségeket jelent a javaslatok elkészítése szempontjából. Ez megnyilatkozott elsősorban a kétszakos és a másfél szakos négyéves képzésnél és viszonylag kevésbbé az ötéves kétszakos képzésnél. A vita során elhangzott néhány hasznos javaslat, nélkülözöm azonban a hozzászólísokból az egyes típusok külön értékelését, azt az állásfoglalást a kari tanács részéről, hogy az adott hármas lehetőség közül mégis melyik az a lehetőség, amelyikhez leginkább ragaszkodnánk. Szeretném ezt megkérdezni. /Lederer Emma: Mindenki a harmadikat választja!- Qerőné Fazekas Erzsébet: Mindhárom párját ritkító an rossz!/ Eszerint a tanácsülés a harmadik javaslatot, az ötéves és kétszakos javaslatot tartja a három közül a legelfogaahatóbbnak. Ezek szerint erőfeszítéseinket arra kellene koncentrálni, hogy elsősorban az errevonatkozó kérdéseket vizsgáljuk meg. - Itt szeretnék szólni Qerőné elvtársnő és Kanák elvtárs elhangzott javaslatairól. Gerőné elvtársnő a történelem-irodalomtörténeti szak előterjesztését javasolta. /Qerőné Fazekas Erzsébet: öt éven!/ öt éven. Itt a fő nehézség egyrészt az, hogy az adott körülmények között egvelőre nagyon bizonytalan, bár nagyon kívánatos, elérendő cél az ötéves oktatás elérése. Utána a következő lépés lenne előre a másfélezakosság kiharcolása. Még további csökkentést jelent az irodalomtörténetre való korlátozás, abban az esetben is, ha az Hanák elvtárs módosításával történik. /Gerőné Fazekas Erzsébet: Azzal, én is egyetértek!/ Felvetődik a kérdés, ha a Nyelv- és Irodalomti&rtienVia i<ár a történelem mellékszskkal kapcsolatban valami módosítást javasolna, vaj ion a történészek belemennének«? /Hanák Péter; Kidolgoznánk azt, hogy" az általuk kívánt óraszámban hogyan tudjuk megoldani./ Én szívesen megadom a szót. В о r z s á к István; Elképzelhető elvileg, hogy * Nv»lv- és irodalomtudományi kar ilymódon elfogadná, hogy például a magyar szak o- sok, ^vagy a nyelvszakosok, a francia, vagy nemetsz akosok »z történettel foglalkoznának, vágj- például a klasszika-filológusok sz ókori történettel. I. I. T ó t h Zoltán; El tudom képzelni, hogy ?. Nyelv- és- Irodalomtudományi kar ehhez hasonló javaslatot elfogadta*. d* n*n tudom elképzelni, hogy az Oktatásügyi Minisztérium, «frly kétszakosokat akar .képezni, még a másfél szakon belül is megkötéseket foc-^n* el, ak-ir kívánatos lenne ez számunkra, akár nem. Mindenesetre nem l'.tszik reálisnalc és igen csekély г remény, hoo-r «ту ilyen 1 • v*sl -tot elfogadjanak részünkről. v u .
