Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

m Az előadásból és a hozzászólásokból is kibontakozott, hogy a kollégák alapvetőnek érzik a tanári egyéniségben, hogy előszöris a tanár egész erejével, шхпйеп vauásával és lelkesedésével vesse bele magát szaktárgyába, az egye­temi nevelés céljába, másodszor, hogy az ifjúságot sze­resse és előrevigye, harmadszor - ami nélkül a szaktudo­mány a mi társadalmunkban nem sokat ér - bevezesse a marxizmus-leninizmus világnézetébe. Ahhoz, hogy a marxiz- mus-leninizmus hassa át tanitásunkat, nem elég egy ideo­lógiai kurzus elvégzése, olvasmány, az anyag emlézése, ahhoz az szükséges, hogy minden gondolatunkban és célkitű­zésűnkben jelen legyen öntudatlanul és öntudatosan mint egy hatalmas gondolatrendszer, mint egész érdeklődésünk teljes köre. A hallgatókra hat a szaktudomány iránti oda­adás, a marxizmus igazságaiba vetett meggyőződés és ennek hirdetése, végül az, hogy érezzék a hallgatók, hogy a tanárok szeretik őket, s ez ki is domborodott a hozzá­szólásokból. Ha ez a három együtt megvan, akkor megvan a siker feltétele is. Bóka elvtárs utalt rá, hogy a tanítvány és a profasz- szor közötti személyes kapcsolat milyen próbaköve a tanári egyéniségnek. Rám különösen hatott az, amikor kiemelte, hogy nem az esetleg dédelgetett vagy csendesen elviselt tanítványok és hallgatók jelentkeznek, hanem azok, akiknek eszmei konfliktusa к volt a tanárral és a professzornak igaza volt ebben a konfliktusban, erre fejlődésük során rájönnek és úgy fordulnak vissza tanáruk felé, mint akinek igaza volt, aki magasabb értelemben a javukat akarta. Ehhez akarom csatolni a fegyelem és a f egye Mi eljá­- 45 -

Next

/
Thumbnails
Contents