Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)
1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”
17 nyodik a magánytól. Nem az az igazi egyéniség, aki örül, hogy valamiben egyetlen, valamiben páratlan. Az igazi nagy egyéniség mindig társakat keres, utódok után kutat a tanítványok soraiban. Szerintem itt a kulcsa annak, hogy mitől függ az, hogy törődünk-e azzal, hogy tanítványainkból lesznek-e tudósok, törődünk-e azzal, hogy milyen tanárok lesznek belőlük, hogy megvan-e bennünk ennek a legmagasabbrendü társkeresésnek, utódválasztásnak tudatos készsége, utána tudunk-e nyúlni tanitváiyaink közül azoknak a keveseknek, akik a tudományos munkában munkatársaink lesznek és azoknak a sokaknak, akik országos méretekben fogják ш a nevelés ügyét előremoz- ditani. A pályaválasztás kérdésénél emberismeretből vizsgázik a tanár, amikor tanítványait káderezi, ©mikor tanácsot ad nekik, hogy milyen pályára lépjenek, amikor tanácsot ad a minisztériumnak és az összes intézkedő szerveknek, hogy hová irányítsák a tanítványokat. Nagyon jól tudjuk, hogy az emberismeret alapja a társadalomismeret és az önismeret korrelációja. Igazi tanári egyéniség nélkül az egyetemi tanár nem tud jó kádermunkát, kád éri rányit ást végezni. Megemlítem, hogy ezeket a szempontokat nem mind én találtam ki egyenkint, hanem sorra-rendre felhívták rájuk a figyelmemet, amikor meghallották, hogy ilyen kérdésekről lesz itt szó. Egyik ilyen a fegyelmezés kérdése. Nem a fegyelmezés mai ülésünk tárgya, nem akarok erről részletesen beszélni, csác címszavakat fogok mondani és azt mondom el, hogy a tanári egyéniségnek milyen módon tükre ez a kérdés. Van tanár, aki törődik az órafegyelemmel, a hallgatók tanulmányi fegyelmével
