Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

ш- io gel, hogy hátha még egyszer megkérdezi Gombocz, hogy "Mit ir?H és akkor egy olyan mondatot kell felmutatnia, amelyet nem szégyell, nem rejti mappája alá. Erre gondolok én, amikor tanári tekintélyről beszélek, arról, hogy a tanítványnak fel kell néznie a tanárjára.

Melyek ennek a tekintélynek a feltételei? Alapja természetesen a professzor nagy, ±xá óriási tárgyi tudása. Alapja a jó módszer, amellyel ezt a tudását Megszerezte és amivel tudásanyagából uj ismeretanyagot tud formálni az egész tudományosság számára. Alapja a kérdésfeltevés bátorsága, hogy az a tanár olyan kérdéseket is fel mer vetni, amely kérdések felett látszólag már lezáródott a tudományos Ítélet kimondása és a felelet bátorsága, az a bátorság, hogy ha tudása más feleletet diktál, mint amit a tudományos közfelfogás elfogadott, akkor is ki mer állni bátor kérdésével, bátran szembe tud szegülni, vagy meg meri mondani, ha tévedett. Mert a felelet bátorságában az is benne van, hogy ha, helytelent utón járt valaki egy bizonyos ideig, vissza mer-e kanyarodni a kiinduló ponthoz, ahonnan valamikor a siker jegyében bátran elindult.

Ennek a tekintélynek alapja az elvi alapon álló szigor. Távolról sem a lagymatag, hallgatóikkal szemben liberálisan viselkedő tanárokra néznek fel szeretettel a tanítványoké. Azokra a tanárokra néznek fel, akiknél az elvi szigorúságot, a célra vetett szemű szigorúságot tapasztalják. Ez nem mindig közvetlen élmény tanár ás tanítvány viszonyában. Elmondhatom az elvtársaknak, hogy nem azok a tanítványaim térnek hozzám vissza, miután elhagyták az egyetemet, akik közt valamikor népszerű voltam az egyetemen, hanem sokkal inkább azok, akiket megfegyelmeztem, akiket megtámadtam, akiknek ledoron-