Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-11-18 / NYIK és TÖK közös kari tanácsülés - TÖK és Nyelv és Irodalomtudományi kar közös tanácsülése - 1./ „A tanár egyéniségének szerepe a nevelésben”

- 2 ­mas termetű ember volt. Egy prédikációját úgy kezdte, hogy OA алгМ-^ felment a katedrára, irtózatos testi erejével rávágott Швн'" MÁ c C-l Jс Г / Jía» hogy csak úgy dongott és utána igy k^zdtel "Ugy-e, meg­ijedtetek, pedig csak egy halandó ember ereje dobbantotta meg az asztalt? Hát mit fogtok szólni, ha az örökkévaló Is­ten dörög majd le rátok4" Egy fiatal theológus, akinek na­gyon megtetszett a példa, elmenvén valahová szent tanítást \ ' mondani, szintén ráütött az asztalra keskeny öklével, majd vékony hangján rebegte: "Ugy-e, megijedtetek?" /Derültség./ Hát senki sem ijedt meg, mindenki nevetett rajta. Nyilvánvaló ebből a triviális példából, hogy a szemé­lyiség szerepe azonos szövegnél is döntő jelentőségű és ezt a személyes hatást nem könnyű megteremteni. Volt egy rendkívül ezigoru tanárom, akit minden szigo­rúsága ellenére mi, tanítványai úgy hivtunk, hogy "atya". Amikor egyezer arról volt szó a tanári karban, hogy a taná­rok közül kinek mi a gúnyneve és kiderült, hogy a kitűnő orientalistának, Ostende Salamonnak Slajmi, a kitűnő Sza­bónak, hogy "spulni", akkor vele közölték, hogy az ő gúny­neve "atya", mire ő azt felelte, hogy ez nem gúnynév. És valóban nem az, mert ugyanakkor volt egy tanárunk, aki min­den óráját azzal kezdte amikor végre lecsillapult az a rette­netes, pokoli zaj, amellyel fogadtuk, hogy miért viselked­tek igy, hiszen és atyátok vagyok atyátok helyett, édes fiaim. Ezt fatakámnak hivtuk és a folyosón ezt is kiabáltuk utána. /Derültség./ Ha valaki kijelenti magáról, hogy 6 ne­velő egyéniség, ezzel még nem lehet személyi hatást gyako­A * rolni. Nem ez a titka annak, hogy személyi kontaktust tud­jak teremteni, ehhez nem elég az elhatározás. A nevelő munkának ezzel a faktorával kapcsolatban általá-

Next

/
Thumbnails
Contents