Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1955-1956 (HU ELTEL 9.a.1.)

1955-10-14 / rendkívüli kari tanácsülés - Rendkívüli tanácsülés a Központi Vezetőség augusztusi határozatainak végrehajtásával kapcsolatos kari feladatok

<

Mb-9«

os kiváló tudományos kádereket nevelni belőlük. Evvel a k«.;.i runk«» terv foglalkozik.

Pallos György rámutat, hogy a munkás-paraszt származású hallgatók segítéséről sok szó esett, de az az érzése, hogy túlnyomórészt a tudományos munkára való előkészítésről volt szó* Mint a tanárkép- zés egyik képviselője négy éven keresztül látogatta а IV. és III;' éves hallgatók óráit, ajhallgatók őszintén megnyilatkoznak előtte.

Azt tapasztalta, hogy magánbeszélgetésekben szerényebb problémákkal is foglalkozni kell. A hallgatók jórészét kisebbrendűségi érzés tölti el, nem rendelkeznek olyan készségekkel, amilyenek jövendő tanári munkájukhoz feltétlenül szükségesek; ilyen a helyesírás, a szóbeli és Írásbeli kifejezőkészség, a kifejező olvasás, az irodalomelmélet, amellyel a hallgatók nincsenek tisztában. A versmér- tékekről is kevés fogalmuk .van. Ilyen szempontból is foglalkozzanak a szemináriumvezetők a hallgatókkal. Helyesírásra is meg kell tanitani ezeket a hallgatókat, mert nem volt alkalmuk a középis-. kólában rendszeres képzésben részesülni. Amikor a pedagógia szakos levelező tagozaton ez felmerült, megkívánták a hallgatóktól, hogy foglalkozzanak rendszeresen magyar nyelvtannal és helyesírással; havonta rendszeres ilyen konzultációt akarnak tartani.

Több felszólaló nem lévén

Kardos Tibor, dékán válaszol az elhangzottakra, A maga egészében meg tran elégedve a vitával. Minél konkrétabban, élesebben - jelenti ki - igyekeztünk megfogalmazni a célokat és ezek gyakorlati keresztülvitelét. Az oktatók 6-8 éven keresztül láttak olyan problémákat, amelyekre ©vről-óvre visszatértek - megoldás nélkül. A dékán kéri a segítséget, hogy ne deklarációk hangozzanak el, hanem a segités módozatait, konkrét tetteket vár. A kar eddig is elsőrendű segítséget nyújtott és még tö'bbet fog nyújtani,

Bárczi professzornak válaszolva megemlíti, hogy talán helyes lenne, ha az eddigi munkatervek helyes módszereit összeszedné a kari vezetés a aostani vita tanulságaival együtt és ezeket közös feldolgozásban szétküldené a tanszékeknek. A kari vezetés ezt meg is fogja tenni,

Megállapítja, hogy a vitában nem volt olyan hozzászólás, amelyben több-kevesebb uj, jelentékeny gondolat ne lett volna. Tolnai elvtárs beszélt a minőségi jelenlét'kérdéséről s ez már Bárczi professzor szavaiban is ott bujkált. Természetesen ez a cél, van azonban ez előtt egy fizikai prezencia és igen súlyos, amikor az utóbbi hiányzik. Természetesen valamennyien a magasabb fokra törekszünk.

Köszöni a magyar tanszékek vezetőinek, hogy a diákköri kérdéssel foglalkozni kívánnak, mert ez nagyon fontos kérdés. Tolnai elvtárs tapasztalatait az elsőéveseket illetően a dékán saját tapasztalatából teljes mértékben osztja; a dókán kis tanszékén az elsőévesek viszik előre az összes évfolyamokat, ők a legaktívabbak. Máshonnan is azt hallja, hogy ennek az évűek a beiskolázása messze felülmúlja a megelőző évekét.

Bóka elvtárs annyi meggondolandó ötletet vetett fel, hogy szinte lehetetlenség válaszolni rá. Nagyon helyes az, amit a diák és a tanár viszonyáról mondott, mert ennek a viszonynak valóban nem cinkosságnak, hanem vezetésnek kell lennie. Ha őszinte a viszony, a diák elfogadja a kritikát, bármilyen kemény legyen is. Ha nem le- dorongolás, hanem segités a kritika célja, a hallgató készséggel