Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1954-1955 (HU ELTEL 9.a.1.)

1954-12-22 / kari tanácsülés - 1./ Az ideológiai képzés a karon - 2./ Folyó ügyek

-2IU

*ч.

leninista szellemű művelése vethet véget. Rendkivüli jelentőséggel domborodik ki ebben e kérdésben a professzorok felelőssége a tanszemélyzet fiatal tagjainak ideológiai fejlődése terén. De a Kar általános szakmai-ideológiai szinvonala szabja meg közéleti súlyát is. Sajnálatos módon számos kérdésben, ahol az egyetemnek tekintélyi fórumként kellene szerepelnie, soha nem hallik az egyetem hangja. Nyilvánvaló, hogy az ideológiai továbbképzésre szükség van.

Megállapítja, hogy az ideológiai oktatásnak vannak módszerbeli hibái, például iskolás jellege. Ezzel kapcsolatban sokan méltán úgy gondolják, iskolás jellegű kikérdezésük nem méltó tudományos tekintélyükhöz. Sok hiba van a tematikákban is. Ezek a hibák kétségtelenül fennállnak, most azonban a feladat nem az, högy ezeken merengjünk, hanem az, hogy először is az OM számára tisztázzuk, kik óhajtanak az ideoKgiai oktatásban résztvenni, s szögezzük le, hogy a jelentkezők az önkéntes jelentkezés után a részvételt tartsák is önként vállalt kötelességüknek.

Az ideológiai oktatás módszereit illetően a dékán javasolja a következőket: a kari tudományos és oktatási bizottságok bevonásával a kari oktató és tudományos munkához szorosan kapcsolódó ideológiai tematika dolgoztassák ki';

a konferenciák olyan irányban bontakozzanak ki, hogy alapos előtanulmányok és vita után bizonyos, a szaktudományokkal szorosan összefonódó ideológiai kérdések nyerjenek tisztázást. A konferenciák irányvonala tehát ne az iskolás jellegű számonkérés, hanem az alkotó irányú tudományos eredmény kimunkálása legyen;

az OM azt kívánja, hogy a konferenciák eredményessé tétele érdekében azok vezetését ismét a dékán vegye át ás ezzel, a múlt kedvező tapasztalatai alapján, a kari egység kialakítása terén is történjék újabb lépés. Kéri a tanácsülés tagjainak hozzászólását.

Tolnai Gábor professzor: Nem tartaná helyesnek, hogy a munkával agyoahalmozott dékán a konferencia-vezetés újabb nagy terhét magára vállalja. Javasolja, hogy a konferenciáknak a kitűzött témák szerint más és más vezetője legyen. - Örömmel üdvözli, hogy a dékán keményen felvetette a tanácsülések látogatottságának kérdését. Nézete szerint sok távolmaradásnak az állásfoglalástól való tartózkodás az oka. Még mindig hiányzik a Karból az egészséges vitaszellem, holott a kormány- progremm intenciói erre mutatnak irányt. Szankciókat javasol a sorozatosan indokolatlanul távolmaradó tanácstagokkal szemben.A dékán a szankciókat nem tartja megfelelő eszköznek, hiszen a cél az, hogy a tanácstagok lehetőleg teljes számban megjelenjenek. Ehhez kér eredményes támogatást.

Turóozi-Trostier József professzor: röviden vázolja németországi látogatásának 'tapasztalatait. Egyetért a dékánnal, hogy az állandó ideológiai továbbképzésre szükség van, de ugyanakkor külföldi tapasztalata alapján megállapítja tudományos életünk magas szakmai és ideológiai színvonalát. Néhány érdekes részlettel illusutrálja következtetéseit.

Trencsényi-Waldapfel Imre professzor: mint a Szovjetunióból éppen hazatért küldöttség vezetője a Lomonosov-egyetem üdvözletét hozza a budapesti Tudományegyetemnek, és a tanácsülésen jelenlévő rektor elvtársit kéri, hogy ezt az üdvözletét valamennyi karnak tolmácsolja. Frissen szerzett szovjetunióbeli élményei alapján két kérdéshez, a kari ülések csökkent látogatottságának és az ideológiai oktatásnak kérdéseihez szól hozzá. Vendégként résztvett a Szovjetunióban egy tanszéki értekezleten, amelyen egy sajtó alatt lévő tudományos mű téziseit vitatták meg a tanszéki munkaközösség tagjai. A szakmai és ideológiai szempontok példamutató, teljes összefortságát mutatta az értekezlet. Meggyőződése, hogy ilyen természetű vitákra nálunk is érett a helyzet és a kari tanácsüléseket is ebben az irányban kellene