Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 9.a.1.)

1953-10-15 / kari tanácsülés - 1./ Folyó ügyek - 2./ A burzsoá ideológia maradványai elleni harc a felsőoktatásban - 3./ Klaniczay Tibor docens beszámolója romániai tanulmányútjáról - 4./ Az új vizsgaszabályzat tervezetének megtárgyalás - Határozatok, mellékletek

sorolni s példákat. Talán még csak egyet: irodalmi oktatásunk egyik legnagyobb gyöngéje, hogy még mindig nem tudott igazén azzá válni, aminek lennie kellene, a hazaszeretetre velő nevelés egyik leghatásosabb eszközévé. Ha valaki alkalmas rá, hogy kifejlessze az igazi hazaszeretete t, a helyes és jogos nemzeti önérzetet, akkor az irodalom az. Az elnyomás évszázadaiban mindaz ami népünkben értéket jelentett itt halmozódott fél. A népben rejlő teremtő-alkotó erő itt bontakoztak ki. Irodalomtörténeti jegyzeteinket olvasva nem csap meg bennünket ennek az érzése: hiányzik belőlük a hazaszeretet pátosza. Elsikkad, kiaknázatlan marad egy nagy lehetőség. Vájjon nincs-e szerepe ebben annak, hogy nem merünk igazán hazafiak lenni s félünk attól, hogy nacionalisták leszünk.

Kiragadottak, ötletszerüek,ezek a példák. De azt hiszem elegendőek arra, hogy érzékeltessék: nem helyes, ha megtévesztenek eredményeink, s nem számolunk azzal, hogy két-három év kevés ahhoz, hogy közömbösítse hosszú évtizedek szellemi mérgezését. A tömegektől, a valóságtól való elszakadásnak egyik sajátos formája lenne az, ha szemethunynánk ezelőtt a tény előtt. Éppen ezért a KV határozat nemhogy a burzsoá ideológiák elleni harc csökkenését, lanyhulását vonná maga után, ellenkezőleg: a határozat következetes végiggondolása csak ahhoz a következtetéshez vezethet el, hogy fokoznunk kell ezt a harcot.

Itt azonban felmerül a kérdés: hát lehetséges-e itt még egyáltalán fokozás, hiszen alig^zajlott le egyetemünkön pártmegmozdulás, DISz-meg- mozdulás, tanácsülés, jegyzet, vagy programm-vita, ahol ne merült volna fel a burzsoá ideológiai befolyás elleni harc kérdése, ahol ne vetette volna fel valaki a nacionalizmus, kozmopolitizmus, llerikalizmus, szociál- demokratizmus stb. befolyása elleni harc szükségességét, ahol mint szempont ne szerepelt volna a burzsoá iueológiák befolyása elleni küzdelem.

A hiba éppen az volt, hogy szólamszerüen, szempontként sokszor visszatért ugyan ez a kérdés, de többnyire csak szólam és szempont maradt; magunk sem vettük elég komolyan. Jobbára csak általánosságokban folyt ez a harc. Mi sem mutatja jobban, minthogy nem gondolkodtunk el eléggé ennek a harcnak a módszerén. Többnyire rosszak és elhibázottak voltak ezek a módszerek. Szerintem a Központi Vezetőség határozatának megvilágításában elsősorban az eddigi módszereinket kell alaposan felülvizsgálnunk. Csak úgy tudjuk eredményesen fokozni az ellenséges ideológiák befolyása elleni harcot, ha változtatunk a harc módszerein. A határozat szelleméből folyó egyik leglényegesebb következtetésnek érzem ezt.

Hagy hiba volt szerintem az ellenséges nézetek leküzdéséért folyó munkánkban, hogy túlzott szerepet kaptak benne az adftinisztrativ módszerek. Persze helyük van ezeknek is, de minuent módjával s főleg a maga helyén. Az egyetemi oktatás nem a tanítás és a tanulás tervszerűségében és febyelmezettségében különbözik ez oktatás alacsonyabb formáitól,hanem főképp abban, hogy az oktatás itt elsősorban tudományos igényekkel s a tudományosság eszközeivel történik. S ez a fogalom: tudományosság és admi- nisztrativ befolyásolás legkevésbbé sem fér össze egymással. Ha valamilyen területre akkor különösen áll az, hogy az ellenséges befolyás elleni harc főformája csak a vita, a meggyőzés s az érvelés lehet s nem az adminiszt- rativ intézkedés. Éppen ezért oktatómunkánk különös hiányának érzem, hogy nem teremtettük meg aktiv munkánk során eléggé a szabad alkotó vita légkörét. Kern volt^ez meg sem a szemináriumokon, sem a konzultációkon, sem a DISz-ben, sempedig magukon az egyes tanszékeken sem,. A hallgatóink nem egyszer magukba zárták kételyeiket, problémáikat, mert a jószándékú keresőket a tapogatódzó gondolatot is gyakran fenyegette a veszély, hogy rásütik az ellenséges szándék bélyegét. A meggyőző érvelő vita nem egyszer rosszizü ledorongolásnak adott helyt, ahol nemcsak a helytelen nézetet törték^össze, semmisítették me^, mert ez így önmagában helyes is, hanem letörték, elkedvetlenítették végül magát az embert is. Sőt az is előfordult, hogy a tanulmányi osztály olykor ösztöndíj megvonással, fegyelmivel is éreztette a hallgatóval egy-egy szeminárium vagy más jellegű felszólalásának a következményeit. Ez persze nem vezethetett jóra. A hallgatók