Eötvös Loránd Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karának ülései, 1953-1954 (HU ELTEL 9.a.1.)
1953-10-15 / kari tanácsülés - 1./ Folyó ügyek - 2./ A burzsoá ideológia maradványai elleni harc a felsőoktatásban - 3./ Klaniczay Tibor docens beszámolója romániai tanulmányútjáról - 4./ Az új vizsgaszabályzat tervezetének megtárgyalás - Határozatok, mellékletek
Másolat ßz okt„15»tanácsülés jegyző könyvét ő1c "A Nyelv- és Irodalomtudományi Kar tanszékeinek megjegyzése az új vizsgászabályzat tervezethez. Magyar Nyelvtudományi Tanszók megjegyzése: A tervezetet egészében helyesnek tartja. Az~T/T/T, pontokban, valamint a II/3-9 pontokban közöltekkel teljes egészében egyetért, ügy vélik, hogy rendkivül értékesek a szabályzat Il/lO pontjának megállapításai, melyek a minősítés szigorítását jelentik. Nagyon fontos -és liberalizmus megszüntetését van hivatva elősegíteni- a ’’jeles" és "jé" érdemjegyek közötti különbségtétel. A III. mindkét pontjával egyetértünk. V<>-í A IV/14 pontjához második mondatul bevenni javasolják a következőket: "Amíg a hallgatók sikeres gyakorlati /szemináriumi/ jegyét meg nem szerezte, nem vizsgázhat, illetve nem tehet beszámolót abból a tárgyból, amelyhez a gyakorlat /szeminárium/ tartozik." - E nélkül a kiegészítés nélkpl a rendelkezés következetlen maradna, mert olyan hallgatók vizsgára bocsátását is lehetővé tenné, akik a félév folyamán nem dolgoztak, tehát a tárgyhoz tartozó gyakorlati ismereteik hiányoznak. A V. szakaszban közöltekkel egyetértenek. A 14/11 rendelkezéseit nem tartják világosnak. Az a véleményük, hogy elégtelen gyakorlati /szemináriumi/ jegy esetén a hőllgató nem bocsátható vizsgára. le mi történik azzal a hallgatóval, akit a gyakorlat megismétlésére utasítottak s ugyanakkor nem ismétli az évfolyamot? A MEGJEGYZÉSEK c. rész indokolásának 1. és 2. pontját helyeslik. Fontosnak tartják azt, nogy a vizsgáztató közbevetett kérdései között szerepeljen olyan is, amely a tanultaknak későbbi, gyakorlati alkalmazását vizsgálja. Feltétlenül helyesli a beszámoló és szeminárium jelentőségének hangsúlyozására irányuló rendelkezéseket. A Nyitott kérdések c. részhez a következő megjegyzéseket fűzik: 1. / a vizsgák nyugodt és zavartalan légkörének biztosítására helyesnek tartják a vizsga nyilvános jellegének megszüntetését. 2. / a/ úgy látják, hogy eélszerübb a külön dékáni engedély nélkül letehető utóvizsgák számát kettőre csökkenteni» Ez az intézkedés is a vizsgák jelentőségének növelését credményezné. b/ Helyesebbnek tartják azt, hogy az utóvizsgák időszaka a következő félév első két hetében legyen, c/ Az utóvizsga időszak végső határidejének a követkéz* vizsgaidőszak kezdetét javasolják. 3. / Javasolják azt, hogy a beszámolók "eredménytelen" volta is kerüljön be az indexbe. '4*/ Ugyanígy helyeselnék, ha az elégtelen vizsga és gyakorlati /szemináriumi/ osztályzat is bejegyezhető lenne a hallgató indexébe. A Magyar Irodalomtörténeti és az Olasz Tanszék javasolják, bogy a ’jelölt dönthessen abban, hogy húzni kívánja-e a vizsgát été It, vagy a bizottság által kijelölt tételre akar-e felelni. A Tanulmányi Osztály vezetője javasolja, hogy bár helyesnek tartja a gyakoríöti fоgía’Ikozásoknál a fokozatos osztályzás bevezetését, de ebben a félévben még nem látja megoldhatónak, mert különösen a nagylétszámú szakokon a gyakorlatvezetők erre még nem készültek fel. A Pedagógiai Tanszék kéri, hogy a nagylétszámú csoportoknál lehessen írásbeli Ibeszámolótóls'Tartani. A sikertelen vizsga és az utóvizsga között nagyobb időközt kell biztosítani» " /. Budapest, 1953» október 27. BÓKA LÁSZLÓ sk. dék; n
