Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1972-1973 (HU-ELTEL 1.a.50-54.)

1972.09.19. tanévnyitó - Ádám György rektor székfoglaló beszéde

If

ki a pályára, amikor a keret már be van töltve, vagy aki olyan szakot müvei, amely a kevésbé fontosak hírében áll.

Bár a magyar állam, szocialista hazánk a felszabadulás óta mérhetetlenül többet tett e negyedszázad alatt a tudósokért, vezető oktatókért és kutatókért, mint az ezelőtti korok, különösen az ellenforradalmi korszak tudománypolitikája, Eötvös szavainak bizonyos aktualitását nem lehet tagadni. Én személy szerint az egyetemi tanári státus bizonyos társadalmi devalválódását észlelem az utóbbi másfél-két évtizedben. Persze ez az "értékcsökkenés" nemzetközi jellegű és méretű, ennek bonyolult okaira nem térnék ki. De tenni ellenük fontos szerepünk. Úgy vélem, hogy az utóbbi években nem mindig becsültük egyformán az egyéni teljesitményt és a munkacsoportban végzett kutatómunkát, úgy vélem, hogy a team-munka túlbecsülésének is megvannak a maga veszélyei. Az ifjúság nevelésének a nevelő példamutatásának szempontjából a nagy tudós-egyéniségek, kiváló oktatók és kutatók szerepe a jelenben és a jövőben sem csökkenhet.

Változó világunk módosult egyetemének néhány aspektusát sorra véve néhány szót szeretnék szólni az egyetemi képzés tartalmáról és módszereiről, egy olyan témakomplexumról, amelynek napjainkban elég nagy a publicitása, de ugyanakkor a fontossága nem hangsúlyozható eléggé. Egyetemünk tanári kara számára, akárcsak a hazánk és a többi szocialista országok má3 egyetemei tanárainak számára világos a képzési cél: kommunista szakembereket kivánunk nevelni. Ezt a célt azonban konkrétabban is meg kell fogalmaznunk. Világos,hogy pedagógusokat és nem pedagógus szakembereket párhuzamosan kell képeznünk. Oktatóink között vannak, akik e két képzési funkció intézményes szétválasztása mellett kardoskodnak, mások pedig a tanár- és szakemberképzést egymással összefonódva javasolják megvalósítani. Nincs most itt idő arra, hogy e vélemények konfrontációja során kialakítsuk vagy hangsúlyozzuk saját álláspontunkat. Egy kérdést azonban okvetlenül érintenünk kell. A közeljövőben a tudományegyetem nem lehet