Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1972-1973 (HU-ELTEL 1.a.50-54.)

1972.10.24. - 1. Egyetemünk helyzete és az előttünk álló főbb feladatok

- 18 -Kéri a tanácstagokat, hogy a felsorolt feladatok megoldása terén támogassák az Egyetem vezetését. /Élénk taps./

Erényé Vilmos hangsúlyozza, hogy azon a báré ti hangon akar szólni, amelyet a rektor megpendített. Rögtön rá is tér a jó közérzettel kapcsolatban a prémium kérdésére. Mindig hangoztatta, hogy a premizálásnak az a formája, amely ma az Egyetemen divik, nem jó. Egyetlen egyszer sem tapasztalta, hogy aki nem kapott prémiumot, nekiveselkedett, hogy majd ő megmutatja, jobban fog dolgozni^ hogy ő is kapjon prémiumot. Mindig pontosan az ellenkzője történt, az illető sokszor még hangÄsan a tanszékvezetőnek is megmondta, hogy mivel nem kapott prémiumot... - de nem is folytatja, hogy mit mondott. Hát ez nem jó, és ezt már mondogatja másfél-két évtizede, de sohasem hallgatták meg, pedig mindig hangsúlyozták, hogy kérik az alulról jövő kritikát. Példaképp előadja, hogy van egy kedves munkatársnője, aki elég idős és elég gyenge ahhoz, hogy ne tudja a munkáját jól elvégezni, mindnyájan segítünk neki, helyette dolgozunk, amikor Frenyó professzor nem tudott számára prémiumot juttatni, mert ez egyszerűen igazságtalan lett volna, a legkülönbözőbb helyeken hangoztatta, hogy mit véthetett a tanszékvezető ellen, pedig milyen sokáig bent szokott ülni az intézetben. Azt már nem látta be, hogy nincs semmi értelme annak, hogy késő estig bent maradjon. Meg kell tehát oldani a prémium kérdését mégpedig az Egyetemhez m^ltó módon.

Lakó György megjegyzi, néhány kisebb kérdést akar felvetni, de meggyőződése, hogy ha az ő tanszékén megtörtént, megtörténhet másutt is, s ilyenformán mégis közös ügy. Helyesli, hogy a rektos elsősorban a hibákról beszélt, mert hiszen nem azért jöttünk össze, hogy egymást dicsérjük. Mégis meg kell emliteni, hogy mig korábban csak annyi kapcsolata volt a kari és az egyetemi vezetéssel, mintha Helsinkiben vagy Rovaniemiben működött volna, nem Budapesten, akik tudták, még azt