Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1972-1973 (HU-ELTEL 1.a.50-54.)
1972.10.24. - 1. Egyetemünk helyzete és az előttünk álló főbb feladatok
116 Már székfoglalójában hangsúlyozta, hogy az ifjúság részvétele a testületekben nevelő hatással van a fiatalabb oktatókra, de általában kedvező hatást fog gyakorolni. A tanulóifjúsággal kapcsolatban ránkhárul a világnézeti, politikai nevelés feladata is. Az oktatásra való alkalmasság mércéje egy szaktanszéken is lehet az, hogy az illető mennyire képes világnézetileg hatni a hallgatókra. Egy filozófiai tanszékcsoport alakul meg rövidesen a Bölcsészettudományi Karon, a tanszékek között lesznek újak is. Ez a szellemi és ideológiai centrum kétségtelenül nagy vonzó hatással lesz a bölcsészifjuságra és az egész Egyetemre is. Mindez azonban nem mentesiti a szaktanszékeket a világnézeti ráhatás feladata alól. Az Egyetem káderhelyzete megfelel az országos átlagnak, sőt a vezető oktatók szempontjából előkelő helyet foglalunk el, de van két negativ vonása, az egyik az elöregedés, a másik az egészséges kádermoz^l hiánya. Az átlagos életkor sok tanszémken 40, sőt az 5o. életév fölött van, a kádermozgás pedig csak spontán. Az oktató-hallgató arány nem rossz, mert körülbelül 900 oktatónk van és igy 8 hallgató esik egy oktatóra, bár az Állam- és Jogtudományi Karon ez az arány sokkal rosszabb. Valamiképp meg kell teremteni azt a légkört, hogy a más munkahelyre való kerülés ne legyen megbélyegzés, hanem valamilyen normális folyamat keretében történjék. Ragaszkodnunk kell a hármas követelmény együttes érvényesüléséhez. Előfordulhat, hogy egy fiatal oktató előrefut a tudomány területén és elmarad a közéleti tevékenységben vagy fordítva, de végső soron a hármas követelmény rendszeréhez ragaszkodni kell. Komoly problémáink vannak azon a téren, hogy egyes szakterületeken egy nem megfelelő oktató eltorlaszolja az utat az utánpótlás elől, a tehetséges fiatalok bekerülése elől. A kádercserét valamilyen humánus szisztémával serkentenünk kell, és- 13 -
