Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1971-1972 (HU-ELTEL 1.a.46-49.)

1972.05.11. - Határozatok, mellékletek

Előadói javaslat

Nf

Az ELTE BTK Latin Nyelvi és irodalmi Tanszéke vezetőjének javasoljuk Horváth János professzort, a Tanszék Kossuth-dijas egyetemi tanárát, az irodalomtudomány doktorát.

Horváth János professzor Egyetemünk legrégibb oktatói közül való» Diplomájának Karunkon való megszerzése után /1935/ Huszti József professzor, Egyetemünk Kiásszika-Eilológiai Tanszékének akkori vezetője, mint legkiválóbb tanítványai egyikét, az MTA irányításával akkor meginduló Magyarországi Latinság Szótára munkálataiba vonta be. Ez időtől kezdve lett munkahelye Tanszékünk. Először dijtalan gyakornokként,majd az egyetemre beosztott középiskolai tanárként működött, a valóságban azonban kezdettől fogva sokrétű tanársegédi munkát látott el. Ezzel párhuzamosan végezte tudományos munkáját. /1941-ben doktorált summa cum laude eredménnyel/

Az 1941/42 tanévet ösztöndíjasként a Müncheni Egyetemen töltötte, ahol Paul Lehmann professzor irányítása mellett középlatin és paleográfiai stúdiumait mélyítette el. .

A háborús évek és a hadifogságból való visszatérése után /1946/ az egyetemen folytatta megkezdett munkáját. 195o-ig mint tanársegéd, 1950-1952 között mint adjunktus, I952-1962-ig docensi minőségben,1962 óta mint egyetemi tanár vesz részt a Latin Filológiai tanszék oktatónevelő munkájában. Az ókori latin és a középlatin nyelv és irodalom^ tárgyköréből tart előadásokat, speciális kollégiumokat, szövegelemzési órákat latin szakos, levéltáros, muzeológus hallgatók részére. Előadásait, szövegelemzési óráit /Plautus, Terentius, Vergilius?Ovidius/ egyaránt körültekintő alaposság, elmélyültség, igen magas tudományos szinvonal jellemzi.

Tudományos kutatásai középpontjában a középlatin studiomok állnak. Ide kapcsolódnak legnagyobb eredményei, ezen, az eddig eléggé háttérbe szoruló területen nevelte legtöbb olyan tanítványát, akik azóta a klaszszika-filológia ezen részdiszciplináját tekintik fő kutatási területükne

Oktató munkája mellett a Magyarországi Latins ág Szótára munkálatainak újra felvételitől kezdve /195o/ Trencsényi-Waldapfel Imre tanszékvezető professzor megbízásából ennek a vállalkozásnak is felelős irányitója lett. A MTA és nyugati akadémiák közötti együttműködés szorosabbá válása után az Union Académique Internaionále égisze alatt, nagy nemzetközi összefogással készülő latin szótár, a Novum Glossarium Latinitatis Medii Aevi, az ő feldolgozásában vette fel és kezdte el közölni a magyarországi középkori latin anyagot.

A MTA munkássága elismeréséül 1951-ben kutatói jutalommal tüntette ki, több Ízben küldte külföldi tanulmányútra. A Tudományts Minősitő Bizottság 1952r-ben meglévő eredményei alapján az irodalomtudomány kandidátusává nyilvánította. Az akadémiai doktori fokozat elnyerése céljából benyújtott - és megvédott disszertációja /irpádkori latinnye.lvü irodalmunk stilusproblémái. Akadémiai kiadó, 1954./, mint az irodalomtudomány területén úttörő jelentőségű monográfia Kossuth-dijban részesült/1955/» Szerkője nemcsak elsőnek ismerte fel ebben a munkában a prózaritmus jelentoslgét a középkori latinnyelvü irodalom kutatásában, haneip gazdag anyagra támaszkodva számos probléma megoldásában alkalmazta is.

Publikációi hosszú sora, tudományos eredményei itt nem részletezhetek. Elmondható azonban, hogy ezek nemcsak a filológiai kutatás keretein belül jelentősek, hanem a marxista történettudomány filológiai megalapozáshoz is - hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt - eredményesen járultak hozzá.

Javaslatunkat az elmondottakon kivül két elvi szempont is indokolja. 1/ Személyen túlmutató, elvi jelentősége van annak, hogy Karunk saját erőből oldja meg Trencsényi-Waldapfel Imre korai tragikus halálával megüresedett tanszéke betöltésének kérdését.