Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1971-1972 (HU-ELTEL 1.a.46-49.)

1972.05.11. - Határozatok, mellékletek

Előadói .jelentés

Tisztelt Szakbizottság!

A Bölcsészettudományi Kar dékánjától kapott megbízásom alapján a nyelvészeti tanszékcsoport vezetőjének és titkárának személyére az alábbi javaslatot teszem:

1. A tanszékcsoport vezetőjének javaslom dr. Benkő Loránd tanszékvezető egyetemi tanárt.

Benkő Loránd mind oktató-nevelőmunkáját, mind tudományos teljesítményeit, mind pedig oktatás- és tudománypolitikai vezető-szervező tevékenységét tekintve karunk legkiválóbb professzorai közé tartozik. Több mint tiz éve vezeti az 1. sz. magyar nyelvtudományi /új nevén: magyar nyelvtörténeti és nyevjárástani/ tanszéket, 1963-66-ben dékkánhelyettes volt, 1967 óta rektorhelyettes.

Kiváló eredményeket ért el a tudományos utánpótlás nevelésében, vezetése alatt a tanszéki kollektíva megerősödött, az oktatók szakmai és politikai fejlődése meggyorsult. Tanszékvezetői és ^magasabb beosztásaiban jelentős részt vállalt az oktatási reform előkészítésében és megValósitásában, a felmerült tantervi és módszertani problémák megoldásában .

Kitűnő vezetésbeli adottságait nemcsak az egyetemen, hanem a magyar myelvtudomány területén is eredményesen kamatoztatja, ennek egyik legkiemelkedőbb irányitó egyénisége. Tudományos munkásságát a hatalmas tényanyag biztos és leleményes kezelése, úttörő módszerbeli kezdeményezések, a marxista dialektika alkotó alkalmazása, szintézisek megalkotása jellemzi. A MTA 1966-ban levelező tagjává választót# y / /

Emberi magatartásával, határozott véleményalkotásával,igazságérzetével is kivivta munkatársainak a megbecsülését. A tanszékcsoport vezetőjévé való kinevezése a nyelvész oktatógárda egyöntetű helyeslőiével fog találkozni.

2. A tanszékcsoport titkárának javaslom dr. Molnár József egyetemi docenst.

Molnár József már több mint húsz éve dolgozik kárunkon, 1963 óta docens, 1964 óta a most tanszékké alakuló fonetikai laboratórium vezetője. Énnek az oktatási egységnek a megalakítása is elsősorban az ő személyes érdeme, fáradhatatlan munkával országos viszonylatban is az első között szervezte meg a korszerű nyelvoktatásnak és nyelvészképzésnek ezt a nélkülözhetetlen bázisát, vezetése alatt erősödött meg oly mértékben, hogy tanszékké fejlesztése napirendre kerülhetett.

Tudományos érdeklődése eleinte a nyelvtörténet felé irányult, s ilyen jellegű munkásságával szerzett kandidátusi fokozatot. Újabban a kísérleti fonetika a fő kutatási területe, itt is jelentős eredményeket ért el, s kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat épitett ki.