Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1970-1971 (HU-ELTEL 1.a.41-45.)

1971.06.30. - Határozatok, mellékletek

E_ lőtcrj osztás

Íü4

Az Egyetem felterjesztésére a Művelődésügyi Minisztérium 48.858/1967.VI.ü.o. ez. alatt 1967 szeptember hó 1-i hatállyal

a Bölcsészéttudományi Kar Latin Filológiai Tanszékét és Görög

/

Filológiai Tanszékét Latin-Görög Filológiai Tanszékké vonta össze. A tanszékvezetéssel Trenosényi Waldapfel Imre egyetemi tanárt bizta meg.

A Bölcsészettudományi Kar Tanácsa 1971 április 29-i ülésén foglalkozott a tanszék helyzetével és beható vita alapján javasolta a két különálló tanszék visszaállitását.

A Bölcsészettudományi Kar vezetése az alábbiakkal indokolja a Latin-Görög Filológiai Tanszék különválasztását:

v

“Egyetemünkön régi és nemes hagyományai vannak a klasszikafilológiának«. Több évtizeden át külön tanszéke volt a latin és a görög stúdiumoknak, mignem 1966-ban Trenosényi Waldapfel Imre professzor vezetése alatt az ő kivételesen átfogó tudására és irányité készségére való tekintettel - átmenetileg egyesitették a kettőt. Bár e megoldást szervezeti /integrációs/ szempontokból lehetett indokolni, kétségtelen hátrányokkal járt művelődéspolitikai, sőt: kulturdiplomáciai tekintetben is. A tapasztalatok szerint mind a kutatói, mind az oktatási teendők a szétválasztást, helyreállitást indokolják.

Bizonyos vonatkozásokban természetesen szoros kapcsolat van a görög és római kultúra között, a tanszékek együttműködését tehát okvetlenül mélyítenünk keli • ^gy Ókortudományi Tanszékcsoport keretében, ahogy azt pl. az Indoeurópai Tanszékkel megvalósítottuk. Amellett azonban, hogy az ókori Hellas és Itália egyazon történeti formáció /a rabszolgátártó társadalom/ kultúráját teremtette meg, legyen szabad egyéb történeti és művelődési szempontokra felhívnunk a figyelmet - olyan szempontokra, amelyek az eg3?etemi munka /tehát kutatás és oktatás/ viszonylatában a két tanszék önállóságát indokolják:

A latin filológia művelésének és tanításának középpontjában az ókori latin irodalom áll, de szervesen ide tartozik mind a középkor, mind a humanizmus latin nyelvű kultúrája is - különös tekintettel a magyaronszági latinságra, amelynek művelése mind nemzeti