Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1970-1971 (HU-ELTEL 1.a.41-45.)

1971.04.16. - Bejelentések

hogy. először is a rokon szalmák oktatói résztvegyenelt egymás munkájában, tehát az oktatók foglalkoztatása szempontjából is jelent némi hasznot, nem beszélve arról, hogy a harmadik szak megválasztását megkönnyítheti a hallgatók számára és ezzel az utánpótlást is bizonyos mértékig biztosítani lehet.

^egyedik szempont a kari vezetés és az egyetemi vezetés számára a munka megkönnyítése.

yV • /

Ezek nyilvánvalóan mind kasztok.

Hogy ezt hogyan kell megoldani? Azt magam sem tudnám elképzelni, hogy modern filológiai intézet legyen abban az értelemben, ahogyan a magyar irodalomtörténeten yagy a történelmen van. Világos, hogy ez nem megy ezen a területen. De azt el tudnám képzelni, hogy egy "olyanfajta szakbizottság azért alakulhasson /meg kell gondolni, hogy kik tartozzanak még ide/, amely azokban a kérdésekben, amelyeket felsoroltam, megfelelő segítséget tud adni. Végeredményben a TTK-n is cs; k akkor következhetik be az igazi intézetiesités, ha ehhez megteremtődnek az összes szükséges feltételek, épület, laboratórium sto. Mi pillanatnyilag teljesen lehetetlen helyzetben vagyunk. Mert ha felmeiül a könyvtárkérdés, mi semmit az égvilágon nem tudunk csinálni. Valami nagy központi könyvtárat nem tudunk létrehozni, még saját mostani könyvtáraink is majdnem használhatatlanok, olyan állapotban vannak, Tehát iylenfajta előnyöket sem lehet ezeken a területeken látni. Azt persze még meg. lehet vizsgálni, hogy hogyan alakuljon a modern filológiai /idegennyelvi/ szakbizottságok ügye. Az Értesítőben idegennyelvi szakcsoport, szláv tanszékcsoport stb. szerepel. Ez sem valami tullogikus beosztás, de mégis beosztás. Ma még ez a lazább forma az-, amely elképzelhető. Azon még lehet gondolkodni, hogy vajon a Nyugaton és Keleten egyaránt használt intézeti forma jó-e? Most az intézetet nem úgy veszem, hogy "modern filológiai intézet", mert ez lehetetlen, hanem úgy, hogy bizonyos, főleg nyelvi kritériumok alapján a kisebb tanszékek, megtartva önállóságukat, mégis intézeti keretben működjenek. Ez meggondolandó, de ezt is csak akkor lehet megcsinálni, ha tényleg mód van arra, hogy valami közös legyen: tehát közös könyvbár vagy közös adminisztráció. Mert csak azért csinálni ezeket a dolgokat, hogy valamiképpen bebizonyítsuk kollektiv szellemünket, ennek semmi értelme sincs. Ezen a területen valóban rendkívül szétágazó a hallgatói állomány összetétele, a legkülönbözőbb szakpárosítások vannak. Ez a nagyon változó 3zakpárositás nem biztosíthatja azt az egyneműséget, amelyről Mádl Antal is beszélt, akár a magyar irodalomtörténet, akár a történelem vonatkozásában.

Tehát úgy látnám a dolgot, hogy valamiféle szakbizottságra feltétlenül szükség volna: megfelelő tanszékek tartozzanak egybe. Alaposan meg kellene gondolni, hogy ez a kör szélesebb vagy szükebb legyen. Másodszor, amikor a feltételek megérnek, meg kell vizsgálni azt, hogy valamelyes tudományos kritériumok alapján van-e mód arra, hogy tényleges intézetek jöjjenek létre. Tehát két etappban képzelném el ezt a dolgot.- 8 -