Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1969.11.17. - Határozatok, mellékletek

-3-Nom. kisszámú általános nyelvészeti ás tudománytőrtáneti dolgozatain kívül két nagyobb, az eddig omlitett csoportokba be nem sorolható munkáját kell megemlítenünk..Az egyik ” A Tihanyi Apátság Alapitólevele mint nyelvi emlék” c. 1951-ben megjelent tanulmánya. E fontos korai nyelvórái ékünk magyar nyelvi anyagát komplex feldolgozásban olyan mintaszerűen elemzi a szerző és szövi szerves egységbe a kornak más nyelvemlékekből is megismerhető nyelvállapotával, hogy tanulmánya szinte ómagyar nyelvtannak hat. Méltán teremtett iskolát ez a feldolgozás a kérdéses műfajban, s ugyancsak méltán nyerte el vele szerzője 1952-ben a legnagyobb tudományos elismerést; a Kossuth-dijat. Másik - ezúttal különösen kiemelkedő - átfogó jellegű munkája - ” A magyar nyelv életrajza” - első kiadásban 1963-ban, másodszor 1966-ban jelent meg. Ebben a mintaszerű müvében Bérezi Géza végigvezeti olvasóit nyelvünk egész történetén, s közben nemcsak már ismert, felkutatott eredményeket összegez, hanem sok-sok uj összefüggésre is rávilágit. ” A magyar nyelv életrajzá”-t mindenekelőtt az teszi mintaszerűvé, érdekes és izgalmas, vonzó olvasmánnyá / napok alatt elfogyott a második kiadás is !/, hogy a szerző a magyar nyelvtudománynak úgyszólván minden ágát művelő s a magyar nyelv történetének szinte minden korszakát vizsgáló tudós biztonságával ki tudja választani a legfontosabb láncszemeket abból a folyamatból, amelynek mai nyelvünket köszönhetjük. Hasonló módon hagyja el o. kevésbé lényeges momentumokat és a nagyközönség számára nehezebben érthető, illetőleg a terjedelméhez képest túlságosan nagy magyarázatot igénylő jelenségeket. Bárczi Géza könyvében továbbá a szemünk előtt pereg le nyelvünk fejlődési folyamata, mégpedig úgy, hogy szinte érzékeljük, hogyan küzdenek meg egymással a régi és az uj elemek, s hogyan vezetnek el egy magasabb szintézishez. Közben arról is meggyőződünk, hogy ez a fejlődés nem önmagától folyik és nem önmagáért van, hanem - végső soron, gyakran többszörös, szinte kibogozhatatlan áttételekkel - a magyar nép gazdasági, társadalmi, politikai életében bekövetkezett változásoknak, továbbá az ezekkel kapcsolatos művelődési viszonyoknak a függvénye. Ugyanakkor mindez a fejlődő gondolkodásnak is hü tükre és azért megy végbe, hogy a társadalmat, a társas érintkezést szolgálja. Bárczi Géza fejtegetése - az aránylag szükebb keretek ellenére is - tükrözi azt a sokrétűséget, amely magát a