Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.02.20. - 1. A fizikai dolgozók gyerekeinek helyzete egyetemünkön

- 63 -versenyt a többi származási kategóriával, ugyanakkor a számok tükrében mutatkozik, hogy hátrányban vannak a KISZ-ben, a diákkörökben, az elhelyezkedésben és sok minden másban. Miért? Erről kevesebbet beszéltünk, pedig ez is nagyon lényeges kérdés.

Több szó esett a kiválasztás, a tehetségkutatás kérdéséről.

Ebben a vonatkozásban folytatnia kell az Egyetemnek mindazokat a ténykedéseket, amelyeket a Studium generale stb. vonatkozásában eddig véghezvitt, és talán még erősebben kellene támaszkodni a pedagógus társadalomra, annak ellenére, hogy a középiskolában komoly bajok vannak és a pedagógusok hozzáállása terén sincs minden rendben. Előre kellene haladni az anyagi érdekeltség elvének érvényesitésével - ha lehet -, de legalább a rábeszélés vagy a politikai munka szintjén sok mindent lehetne tenni az EI/TE-n is. Azok a KISZ-brigádok,^ amelyek elmennek külterületekre, vidékre, a középiskolai tanároknak e problémakörben való lelkiismeretielrázás tekintetében sok mindent megmagyarázhatnának és tehetnének. Mi nem tudjuk kiválasztani középiskolás vonalon a legtehetségesebbeket, ezt csak a pedagógusok tehetik meg.

Nekünk a pedagógusokra kell támaszkodnunk és az ő lelkiismeretüket, tudatukat kell ráébresztenünk ezeknek a problémáknak a megoldására.

Nagyon fontosnak tartom a nyelvtanulás intézményes biztositását a kétkezi dolgozók gyermekei szempontjából* Azt hiszem, ez nemcsak a Bölcsészkaron, hanem a TTK-n is egyik kulcskérdés. Valaki azt mondotta, hogy maszek-módon is lehet próbálkozni. Szerintem ezt a kérdést nem lehet maszek módon megoldani. Ezt meg tudja tenni a felsőbb szintű értelmiségi szülő gyermeke, akinek megvan a lehetősége, hogy maszek módon biztosítson magának például két-három hónapi vagy még tovább tartó nyári külföldi tartózkodást Franciaországban, Angliában sbb, de a fizikai dolgozó szülők gyermekei ezt nem tudják megtenni. Ha intézményesen nem biztosítjuk számukra, akkor nem lesz nyelvtanulás. Erre a kérdésre a felettes szervek figyelmét is fel kell hivni: ösztöndijakat kell biztosítani, lehetőségeket kell találni hivatalos, állami vonalon, nem pedig partizán módon.

A társadalmi ösztöndijak területén rendet kellene teremteni, ez azonban messze az Egyetem hatáskörén kivül eső terület. Ezt országos szinten kell megoldani. Amit az ELT1 statisztikája elénk tár, azt mutatja - ha kisebb mértékben is - a debreceni statisztika is, és biztos, hogy más felsőoktatási intézmények statisztikája is. Ezen a téren nagy visszásságok vannak.

A hozzászólásokban egyszer-kétszer felvetődött a nagyüzemek kérdése. El tudom képzelni, hogy párt vagy állami vonalon az Egyetem ^egypár nagyüzemhez fordul valamilyen szinten és megpróbál a társadalmi ösztöndijaktól kezdve az ottani fizikai dolgozók között való propagandán keresztül sok mindent, megpróbál a budapesti külterületi nagyüzemekkel kapcsolatot teremteni. Biztos, hogy ez nem történhetik máról holnapra, ebben az évben, de perspektivikusan erre gondolni kell. Ezt tehát jó gondolatnak tartom, mert ez a vonal is - sok más egyéb mellett - kiegészítésként hasznosítható, ebben van lehetőség, fantázia.