Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

44

M ó c s y András: Néhány olyan megfogalmazásbeli dologra szeretnem felhívni a figyelmet, amelyeket aggályosnak tartok. A 4. oldalon az áll, hogy "oktatóink különböző tudományos folyóiratokban és az országos kiadóknál jelentetik meg Írásaikat, ez azonban a testületi tevékenységről nem adhat képet." Itt tehát arról van szó, hogy bontsuk ki az egyetem tudományos zászlaját. Tapasztalatunk azonban az, hogy akármennyire idegen nyelven is jelennek meg Annaleseink, ezeknek nincs meg a publicitásuk, mert terjesztésük nem megfelelő módon történik, nagy időközökben jelenik meg, nem tekinthető kialakult profilú folyóiratnak. Akármilyen jelentős és színvonalas ókortörténeti vagy középkortörténeti cikk jelenik meg az Annalesben, azt külföldön nem ismerik, senki nem fogja az annaleseket megvenni azért, mert minden harmadik-negyedik szánban egy-egy olyan tanulmány jelenik meg, amely őt érdekelné. Ezzel legfeljebb saját magunk előtt dokumentáljuk munkánkat.

Javasolom, hogy ilyen periodikát vagy folyóiratot az egyetem csak akkor indítson, ha megfelelő kutatói bázissal rendelkezik, ha az illető folyóiratnak kialakult profilja van.

Az utóbbi időben a külföldi egyetemeken virágzanak a kiadványsorozatok. Ebben a tekintetben lehetne az egyetemnek tudományszervező jelentősége, külső munkatársakat is bekapcsolhat. Ha erre nincs lehetőség, akkor inkább mondjunk le arról, hogy egyetemi kiadványokban jelentessük meg munkáinkat •

Bizonyos megoldást jelentene az, ha tudományos publikációinknál a szerző neve után odaírnánk mindig, hogy az illető melyik intézményben dolgozik. Ezzel az intézmény is felelősséget vállal az illető munkáért, a kísérletek hitelességéért vagy pontosságáért. Ebben az esetben a tanszékvezetőkre és a tanszéki kollektívára nagyobb felelősség hárulna a publikációknál, ami hozzájárulhat a színvonal növeléséhez.

Javasolom mint legjobb megoldást, hogy minden tanszéknek legyen módja arra, hogy a saját neve alatt, de időben kötetlenül sorozatot, füzeteket vagy köteteket bocsásson ki az egyetem kiadási lehetőségei között.

Ezekkel a kiadványokkal a tanszék maga kiadványé ser ét tud lebonyolítani, ez azért kedvező, mert nincs ütközés a nagy könyvtárak profiljával, minden tanszék a maga szükebb köreben gyűjti a könyveket.