Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

- 34 -állami élet továbbfejlesztését vitatta meg a központi vezetőség.

Ezek a viták a tudományos folyóiratokra, a tudományos fórumokra nem terjednek ki. Ilyen téma a tulajdonjog problémája, ahol az állam gazdasági szerepéről, a szocialista társadalomban való értékéről van szó: nagy ideológiai probléma. Itt már voltak viták tudományos fórumokon, folyóiratokban, könyvekben azonban ezek a viták nemigen jelentkeznek. Nagy probléma, hogy ezekben a kérdésekben paradox helyzet áll elő: addig nem lehet vitatkozni, amig a párt nem döntött, amikor pedig a legfelsőbb szervek döntöttek, akkor már azért nem lehet az adott ideológiai kérdésről vitatkozni. Hangsúlyoztam, hogy az állam- és jogtudományokról van szó, amelyeknél természetes, hogy ezekben a kérdésekben mindig politikai és állami döntések szülessenek, tehát a vitáknak bizonyos mederbe kell szoritodniok,

/Más a helyzet pl. az.irodalomtudomány területén./ Az állam- és jogtudományok területén az ideológiai viták kibontakozásának ez nagy akadálya.

Ami a tervekhez szükséges eszközök biztosítását illeti, ezen a területen rendkívül nagy baj van. Hiöször is a tervek nem érnek semmit. Miért? Azt hiszem, i960, körül készítettük el a terveket, bizottságokat hoztak létre. Nagyon alapos munkával készültek el a távlati fejlesztési tervek és a célok viszonylag helyesek is voltak, de rendkivül irreálisak voltak ezek a tervek. Ha ezeket megoldották volna, Magyarország a tudomány élvonalába került volna az állam- és jogtudományok terén az összes szocialista és kapitalista országokkal szemben. Tehát: mióta távlati tervek vannak, rendkivül irreálisak a tervek. Ezeket a terveket senki komolyan nem nézi át, nem értékeli, tehát igy semmi szükség sincs ezekre a tervekre.

Nem értékelik Magyarországon az állam- és jogtudományok területén a tudományos munkát. Feltétlenül a tervezés alapvető kritériuma, hogy az elvégzett munkát értékelni kell, de ez egyáltalában nem történik meg. Nem tudjuk azt sem, hogy egy tudományos kollektíva valóban értékes vagy nem értékes munkát végzett. Ha a kollektíva értékes munkát végzett, nem tartja rossznak az ellenőrzés és napvilágra kerül, hogy értékes. Ebből következik, hogy könyvkiadásunk, általában mindazok a fórumok, amelyek a tudományos munkákat értékelik, nagyon esetlegesek. Áll ez a tudományos minősítésekre is: ott is nagyon sokszor formális az értékelés,éppen a tudományos gondolatok tekintetében művészileg tudják elkerülni, hogy a gondolatok valóságos értékét kimutassák.

Hogyan lehetne előrehaladni a tervezésben? Az állam- és jogtudományok területén a tervezésnél konkrét célokat kell kitűzni, olyan feladatokat kell megtervezni, ahol könyvet kell kiadni. Ha jó az értékelt munka, akkor ki kell adni. Ehhez a tudományos értékelő szerveknek kell dotációt biztositaniok. A jogtudomány területén ez lehetséges: központilag kell biztosítani a megrendeléseket. Az állam- és jogtudományi kutatások 7o%-ánál lehetséges a megrendelő biztosítása , mert ezek a problémák az állam- és jogkudsmráy: fejlődésével összefüggésben fel fognak merülni a legfelső állami szervek fórumain , pl. mint törvényalkotás — akkor az Igazáágügyminisztórium a megrendelő —, de több más állami intézményben is - azt hiszem — szükségképpen megrendelő van. A megrendelőnek értékelnie kell a tudományos produktumot, hogy a megrendelést 'teljes it ették-e? Ilyen