Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

1970.01.19. - 1. A tudományos munka helyzete és lehetőségei az Eötvös Loránd Tudományegyetemen

- 23 -alapfokú, és egy másik középfokú, de kiküszöbölve az eddigi abuzust, hogy ne külkereskedelmi, hanem szaknyelvnek alapfokú és középfokú tudását kívánjuk. Ezt azért vetem fel az elvtársak előtt, mert roppant nehéz helyzet elé kerülünk, ha el eltudatosodik a tudományos közvéleményben. Kérem az elvtársakat, tudatosítsák azt, hogy a két nyelv tudása éppen olyan kötelező, mint amilyen kritérium a disszertáció benyújtása vagy a szakmai vizsga. Nem tehetünk ez alól kivételt. Úgy gondolom, érdemes volna leszögezni, hogy a tanszékek oktatóitól elvárjuk azt, hogy két nyelvet tanuljon meg, alap-, ill. középfokon és csak azután nyújtsa be disszertációját, mert jelen pillanatban az a helyzet, hogy bead valaki disszertációt és a nyelvvizsgákat még nem tette le.

Szeretnék néhány itt elhangzott és el nem hangzott konkrét dologhoz is kapcsolódni. Ilyen a kollektiv munka kérdése. Az irodalomtudomány területén külön határozatot hozott a TMB, hogy a nagy irodalomtörténeti kézikönyvben önálló kutatások is helyet kaphatnak. Van hét olyan ember, akik alapvető munkát végeztek és Írtak a kézikönyvbe esetleg 40 oldalt. Ugyanakkor volt sok éves kutatás esetleg a nyelvtudomány területén, amelyre nem lépett fel igény, A törvény igy szólt eddig és ezután is igy fog szólni, hogy a kollektiv munkából kiemelve, körülhatárolva figyelembe kell venni az egyéni területet, mert a kollektiv munkát nem lehet misztifikálni, ez egyének közös teljesítménye, de nem lehet egyszerűen összeboronálni a fejeket, az egyéni teljesítmény a kollektiv munka alapja és lényege, egyni teljesítmények összeállásából tevődik ki a kollektiv munka. Szeretnék néhány dolgot ezzel kapcsolatban saját szaktudományom területéről mondani, A kollektiv munkát különböző módokon lehet elképzelni. Saját tanszéeink példáját hozom fel, A tanszék kutatóinak többsége a 17, század első felével foglalkozik, készítenek tanulmányokat, kandidátusi disszertációkat, stb. Ezeket min3 en tanszéken megvitatjuk. Együtt dolgozunk, együtt vitatunk meg. Mi ez, ha nem kollektiv munka? Még akkor is, ha egyéni teljesítményekből tevődik össze, de a munkatársak egésze, együttese vitatja meg. Egy másik tanszéken nyolo évvel ezelőtt akadémiai határozat értelLmében egy kis kutatócsoport hozzáfogott a régi magyar nyomtatványok bibliográfiája /Szabó Károly régi magyar könyvtára/ munka uj kiadásához. Az első kötet már sajtó alatt van. Január elsején az Akadémia ezt a kis kutatócsoportot áttette a nyelvi tanszékekre, ott folytatja munkáját. Itt lény»* gében ugyancsak kollektiv tipusu munkáról van szó: kis kutatócsoportról, mely akadémiai pénzen dolgozik a kollektiv munka terén. Újra saját példát hozok. Öt esztendővel ezelőtt Radnótiszemináriumot szervezve vállalkozó hallgatókból kb 20 tagú törzsgárdávai , felkutattuk Radnóti utolsó fél esztendejének dokumentumait. En foglaltam össze és publikáltam, de a hallgatókra is Hivatkoztam tanulmányomban. Javaslom az elvtársaknak, hogy ilyenfajta munkákat mindenki a maga szakterületén végeztessen, a hallgatókra építve, olyan feladatokat adva, amelyeket a hallgatók tudásuknak, fejlettségüknek megfelelően el tudnak végezni. Persze itt az lenne jó, ha ez kiterjedhetne a tanszéken kívüliekre is. Egy tanszéki csoport igen gyakran nem alkalmas kollek* tiv munkára, mert itt van régi irodalom, stb., amiben esetleg nem jáatosak. Ellenben igen hasznos volna és gondolom, ez valósulhatna meg, ha rokon tanszékeken is támogatnának az ilyen csoportok munkáját. Sttxmás Ebben a tekintetben saját tanszékeimről csak rosszat mondhatok. Itt más tanszékekkel együttmükö-