Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1969-1970 (HU-ELTEL 1.a.36-40.)

Függelék

A tudománypolitikai irányelveknek az érj eterai p rtö serve set ok tudoaulnyos súlyának növelésére vonatkozó konzekvenciáit a feltételek tekintetében alaposan végig koll gondolni. Mindenekelőtt tervszerűbben és bátrabbon koll a szakcéghez mérten alkotó szabadságra küldeni azokat az oktatókat, akiket óveken át túlságosan lekötött a politikai, társadalmi munka. Jobban igénybe lehetne venni ezen a téren az aapiranturát és a doktori ösztöndíjas lehetőségeket is.

Az elmúlt három év kinevezéseit, előléptetéseit elemezve külön ki kell térnünk a gyakornoki kinevezések tapasztalataira. A gyakornoki kinevezésekké! kapcsolatban ugyanié az a határozott benyomásunk, hogy ez lényeresen súlyosabb kérdés annál, mint ahogyan eddig a karok életében szerepelt. A n-yakomokok kiválasztásában szinte kizárólag a tanszékvezetőknek, kinevezésük politikai előkészítésében pedig főként a íQí'2-azorvezetnek volt és van szerepük. Az állami- Ó3 a pártvezetősnek azonban jóval nagyobb figyelmet kellene e kérdésre forditaniok, mert az Egyetem jövőbeli küderhelysetének egyik kulcskérdése a gyakornokok kiválasztása, amely oinka során néhány évre visszamenőleg is kell válogatni a végzettek között. A kari állami vezetőd szervek tevékenységében sem dominál eléggé a gyakornokát kinevezésének politikai oldala.

Nem akarjuk jelentőségén felül túlbecsülni a származási szempontokat, de nem tartjuk szerencsésnek, hogy a Természettudományi Karon az utóbbi négy évben kinevezett 59 gyakornokból mindössze 4 fizikai dolgozó gyermeke /a bent maradtak 6,7 a/* a Bölcsészettudományi Karon még kedvezőtlenebb volt a helyzet. Véleményünk szerint az utóbbi években nem kielégítő a gyakornokok kinevezésének üteme és mértéke. A Bölcsénzottudományi Karon a 44 tanszék közül 15 tanszéken nincs tanársegéd, 33 tanszéken pedig gyakornok nlnc3. A fentiekből következik, hogy a Bölcsészettudományi Karon már o következő tanévben központi feladattá keil tenni az utánpótlás szisztematikus, a tudománypolitikai irányelvek szellemének megfelelő biztosítását, ellenkező esetben egyes szakokon bizonyos eloreredéssel kell számolni.

Az eddigi tapasztalatok szerint eléggé* általános vélemény, hogy az előző káderfejleaztási torvek sok vonatkozásban nem töltötték be feladatukat, formálissá váltak. Ellenőrzésük mégis hasznos lett volna, mert e káderfejleastési tervekben nyelvvizsga, tudományos eredmény és előléptetés konkrétan, határidővel szerepel.

Az eddigi kádorfejlösztősi tervek ellenőrzésének elmulasztása természetesen tükröződik a személyi anyagokban is. Ezek zöme hiányos, elavult. A legtöbb személyi anyagban az 5o-os évek végén kialakított törzslap szorojel, amelyeken az időközben bekövetkezett változások nincsenek feltüntotve, főleg azért, mert az érintett személyek, tanszékek a változásokról nem adtak jelentést.

A minisztériumi irányelvek végrehajtását segítő ajánlások között szerepel, hogy a minisztériumi Atasitásbaanogszabott tervek elkészítéséi^ ki koll dolgozni egy rugalmas, elvileg «tövet kezet esen