Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1968-1969 (HU-ELTEL 1.a.32-35.)

1969.03.18. - 1. A tudományos kutatások helyzetéről

és békeharcos mondta* Amikor arról volt szó, hogy bennragadnak az emberek a kutatóintézetben, azt mondotta« Nálunk NagybritanfcLában a kapitaéizmus átkos viszonyai között ideálisan meg van oldva a helyzet - in concreto a fizikusokról beszélt, akik ott már az ország elitjét alkotják -, mert aki egyszer megfelelő képességgel dolgozik ott, azt úgy csábitják a különböző jófizetésü helyek, hogy nem marad ott, ennek következtében állandóan cserélődik minden. Tehát azt hiszem, ott van az igazi megoldás, persze ehhez társadalmi előkészítés kell. Szó volt arról, hogy régebben az emberek még büszkék is voltak arra, hogy tanársegédek voltak, és egyetemi múlt után az orvos több pénzt kérhetett. Ott van a megoldás, ha valaki büszkén megy el azzal, hogy itt volt, mert akkor jobb állásba kerül. Tehát bizonyos csábitás jó szolgálatot tehet. Amit Bernal mondott, az mindenesetre a megoldás irányába vezető gondolat lehet.

Még két apróságot említenék. Az anyag 28. oldalául szerepel a kutatókra szövegezve, de azt hiszem, ez általában a tudományos munkásokra vonatkozik* általánosan be akarjuk vezetni a pályázati rendszert. Erre mi, az egyetem azt mondhatjuk, hjgy nálunk nincs mit tenni, hiszen ezt mi már régen bevezettük; de erről szó sincs. Az egyetemen pályázati rendszer csak látszólag van. Mindig kiirunk pályázatokat erre vagy arra a személyre, fin magam ismételten voltam abban a helyzetben, hogy valamelyik vidéki középiskolai tanár irt nekem, hogy hallotta, olvasta, hogy van ilyen és ilyen pályázat, s pályázzék—e? én becsületes ember vagyok, vissza-