Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1968-1969 (HU-ELTEL 1.a.32-35.)

1968.12.06. - 1. Az egyetemek és egyetemi jellegű főiskolák irányítási és szervezeti kérdéseiről, a tanulmányi fegyelmi és vizsgaszabályzatról szoló minisztériumi tervezet vitája

Köpeczi Béla rámutat, hogy nemcsak az a probléma merül fel, hogy a jelenlegi kari tanácsi rendszert hatékonyabb, néhól kisebb létszámú testületi rendszerrel kellene felváltani, hanem felmerül a demokratizálás problémája is, vagyis, hogy nagyobb mértékben kell bevonni az egyetemi munkába a nem professzori grádussal rendelkezőket és a társadalmi szervek képviselőit, A tervezet az ilyen újfajta kari tanácsban kívánja megoldani azt a problémát, hogy a vezetés hatékonyabb is és demokratikusabb is legyen. Bizonyos karokon azonban /pl. a Bölcsészkaron/ ezt a kettős feladatot e yszerre lehetet-, len megoldani. Ha a tanszék aza lapegység arra lehetne gondolni, hogy maga a tanszéki értekezlet szerepeljen bizonyosfajta fórumként, ahol a különböző grádusu oktatók jogai és kötelezettségei érvényesülnének. Felfelé haladva: a tanszékcsoportban /intézetben/ is érvényesülnie kellene ennek a demokratizmusnak a különböző oktatói kategóriákból delegáltakkal és a társadalmi szervek képviselőivel, s igy felépitve jutna el a szervezet a kari tanácshoz. A tervezett kari tanács a Bölcsészkaron olyan óriási grémium lenne, hogy lehetetlenné tenné a munkát, ugyanakkor azonban kizárná a tanszékvezetők egy jelentős részét. Köpeczi Béla a Bölcsészkar javaslatával ért e^yet.

A javasolt felépítésben természetesen meg kellene határozni, hogy ki és miképpen nyer képviseletet, milyen jogokkal és kötelezettségekkel.

Király Tibor szerint fel lehet építeni az egyetemi szervezetet a tanszéktől felfelé a kari tanácsig, a tanszéknél megállapítva a tanszékvezető, a tanszéki értekezlet stb, jogait, és igy tovább felfelé, mindig világosan megmondva, hogy kinek miben van döntési vagy javaslattételi joga. Azokra a karokra, ahol a kari tanács létszama tulnagy lenne, ki lehetne mondani, hogy a kari tanács jogait mely kérdésekben gyakorolja a szakbizottság, mely jo^ok maradnak a mostani vagy módosított összetételű kari tanácsnál. így már eleve külön lehetne választani az olyan ügyeket, amelyek alkalmatlanok nagy testület előtti megbeszélésre.

Berényi Sándor javasolja a miniszteri szintű rendelkezésben alternativák megállapítását; ezeket feltételekhez kell kötni, és az egyetemre kell bizni, hogy melyiket alkalmazza.

Polinszky Károly csak úgy ért ezzel együtt, hogy a felügyeletet gyakorló miniszter felölje ki, hogy adott helyen melyik alternativa alkalmazandó.

i

Béré nyí Sándor az elkéézelést igy is elfogadhatónak tartja, Ügyetert Király és Köpeczi rektorhelyettesekkel* több fokozatot kell megállapítani, és ezek között kell elosztani a döntési és véleményezési hatásköröket. A kari tanács elsősorban a tanszékek vezetőiből álljon - esetleg a Jogi -^aron minden profeszszor legyea tagja -, de a többi tagot oktatói értekezlet válassza meg. A társadalmi szervekkel rendezni kellene, hogy milyen eljárással jelölik majd ki képviselőiket. Ez történhetik váltogatással, de demojratikus választás kell: a vezető testület megválasztja a képviselőt / a szakszervezetnél és a KISZ_nél is/ és ez a személy állandó joggal gyakorolja a tanácstagi