Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1968-1969 (HU-ELTEL 1.a.32-35.)

1968.12.06. - Határozatok, mellékletek

intézkedéseket igyekeznek maguktól elhárítani és azt a minisztérium intézkedésévé változtatni.

E jelenségekkel természetesen nemcsak ezen a területen találkozunk és okaik sem vezethetők vissza csupán a vezetők szemléletére. Az okok közé tartozik az is, hogy a jelenlegi szervezeti, strukturális keretek nem teszik lehetővé a nagyobb mozgási szabadságot, önállóságot és a vele járó felelősség vállalását.

Az egyetemek nagyobb önállóságának biztosításával és a minisztérium uj felfogásban történő munkájával kapcsolatban a minisztérium apparátusában is található konzervatív szemlélet, a régihez való ragaszkodás. Ez gyakran a konkrét helyzet nem kellő ismeretéből és esetenként bizalmatlanságból fakad. Tehát a nagyobb önállóság az uj vezetési módszerek meghonosítása mind az egyetemek vezetőinél, mind a minisztérium apparátusában a szemlélet jelentős változását, a megszokottság, a rutinmunka gyökeres felszámolását igényli.

3. Az egyetemek önállóságának és felelősségének növelése, valamint az irányitó minisztériumok megfelelő hatáskörének kialakítása elsősorban az oktatási kérdésekkel kapcsolatban igényel a jelenlegihez képest alapvető változtatást.

Az oktatási reform bevezetése után az egyes egyetemek, karok és szakok tanterveit, tantárgyi programjait a minisztérium hagyta jóvá és mindennemű változtatáshoz a minisztérium engedélye volt szükséges. E a gyakorlatban azt jelentette, hogy tantárgyanként és tanulmányi félévenként központilag hagyták jóvá az előadásra kerülő tananyagot, az egyes tantárgyak egymáshoz való arányát óraszám-mélységben, valamint azt, hogy mely tárgyakból kell vizsgáztatni, szigorlatoztatni, mely tárgyakból engedélyezhető a vizsga helyett csupán beszámoltatás.

Az oktatási reform bevezetésének közvetlen időszakában egy erősebb központosításra volt szükség. Ma már ennek fenntartása a fejlődés gátja. Nem lehet a leghozzáértőbb szakemberek helyett a minisztériumban meghatározni, hogy tantárgyát hogyan adja elő, egy tanulmányi éven belül hogyan bontsa fel a megjelölt órakeretek figyelembevételével stb.

Mindezt figyelembe véve, a jövőben az irányitő minisztériumok csupán tantervi irányelveket hagyjanak jóvá, ezeknek elbírálásában vonják be szakbizottságaikat, amelyek lényegében a legfontosabb összefüggéseket rögzítsék a képzéssel kapcsolatban. így a képzési célt, ennek megvalósításához szükséges elengedhetetlen feltételeket. A tantervi irányelvek tartalmazzák az ideológiai oktatás terjedelmét, az alap és szakképzés, az elméleti és gyakorlati képzés arányait, a heti maximális óraszámot, a vizsgakövetelményeket. E keretek konkrét tartalommal való kitöltése a tanszék, a szak feladata, melynek kidolgozása után a kar, illetve az egyetem rektora dönt, majd felterjeszti a Művelődésügyi Miniszterhez, akinek vétójoga biztosítja, hogy a tanterv a tudományos haladást és társadalmi fejlődést szolgálja.- 4 -