Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1968-1969 (HU-ELTEL 1.a.32-35.)

1968.12.06. - Határozatok, mellékletek

I.

Az egyetemek önállóságának növekedését és a demokratizmus kiszélesedését meghatározó tényezők

Az egyetemek és főiskolák önállóságának növekedését, a demokratizmus érvényesülését meghatározzák az intézmények fejlődéséből fakadó belső tényezők, másrészt társadalmi fejlődésünk általánosan érvényesülő változásai. Az egyetemek fejlődésének jellemzői közül a következők a legfontosabbak:

1. Az elmúlt években befejeződött a felsőoktatás, benne az egyetemi képzés mennyiségi felfutása és szakmai strukturális átalakítása. Érvényben levő és készülő távlati szakember-szükségleti terveinknek megfelel a jelenlegi beiskolázási szint. Fő feladatunk jelenleg a képzés, tehát az oktatás és nevelés színvonalának, hatékonyságának fokozása. A mennyiségi fejlesztés és a jelentős strukturális változások időszakában szükséges volt a centrálisább irányítás. A jelenlegi, intenzív fejlődés szakaszában előtérbe kerül a különféle egyetemek, főiskolák, karok sajátosságainak megfelelő differenciált, hatékony képzési formák, módszerek kialakítása és alkalmazása. Mindez elképzelhetetlen az intézmények és karok nagyobb önállósága és felelőssége, nagyfokú aktiv kezdeményezőkészsége nélkül. Az egyetemi önállóság növekedését, a sajátosságok figyelembevételével, rugalmasabb szervezeti keretek és struktúrák lehetőségének biztosításával is elő kell segíteni.

2. Az egyetemek többségében az elmúlt években jelentősen fejlődött a nevelő munka. Ezt a továbbiakban is segíteni lehet központi instrukciókkal, módszertani tanáccsal, információval. Azonban a nevelőmunka intenzitása, sokoldalúsága, eredményessége az egyetemek átgondolt, összehangolt nevelési tervétől és a nevelési feltételek kihasználásától függ. Ma már általánosan elfogadott elv egyetemeinken az oktató, nevelő, tudományos munka egysége, amit több éves meggyőző munkával értünk el. Egyre inkább világosabbá vált ugyanakkor, hogy korszerű, színvonalas oktatómunka nélkül elképzelhetetlen a hatékony nevelés. A nevelőmunka hatásfokát jelenleg többek között az oktatás hibái és hiányosságai rontják le. Ahhoz tehát, hogy a nevelőmunka is eredményesebb legyen, az oktatómunkát jelentősen korszerűsíteni szükséges. Meg kell szüntetni a fölösleges terhelést, nagyobb önállóságot kell adni a hallgatók aktivitásának kibontakoztatására stb. Tehát az oktatás és nevelés szétválaszthatatlan egysége, az előttünk álló követelmények, szintén megkívánják az egyetemek önállóbb és nagyobb felelősségű működését.- 1 -