Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Tanácsának ülései, 1968-1969 (HU-ELTEL 1.a.32-35.)
1968.12.06. - Határozatok, mellékletek
A VEGYÉSZ SZAKBIZOTTSÁG JAVASLATA PJOTR ALEXAMDROVICS RLHBIN .£üR DISZDOKTORRÁ AVATÁSÁRA p.A. Rehbinder, aki ez év -októberében tölti be 70. életévét, a Szovjet Tudományos Akadémia rendes tagja, a moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem Kolloidkémiai Tanszékének tanszékvezető professzora, a Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai—Kémiai Intézete Diszperz Rendszerek Osztályának vezetője. Személyében nemcsak a szovjetunióbeli, hanem a világ valamennyi kolloid- és felületi kémiával foglalkozó kutatója egyik vezető tudósát, e tudományterület úttörő alkotóját tiszteli, Rehbinder 1898, október 3-án született, A moszkvai egyetem elvégzése után a Kari Liebknecht-ről elnevezett Pedagógiai Intézetben működött, 1929 óba professzorként;. 1942-ben nevezték ki^ tanszékvezető professzornak a moszkvai Állami Egyetem Kolloidké-' miai Tanszékére, 1939 óta tagja a Szovjet 'Tudományos Akadémiának. Tudományos munkásságát kezdettől fogva a'határfelületi•jelenségek és folyamatok vizsgálatának szentelte. Tőle származik ' a polaritások kiegyenlítődésének szabálya^ amely az amfipatikus szerkezetű molekulák határfelületi orientációjának elvét rögziti. Ennek az elvnek továbbfejlesztéseként.és közvetlen gyakorlati alkalmazásaként mar 1924-ben felismerte azt az■ effektust^ amely azóta a-világ szakirodaimában mint Rehbinder effektus vált ismeretessé, Az effektus abban áll, hogy amfipatikus molekuláknak szilárd határfelületen való orientált adszorpciója csökkenti _ egyrészt a szilárd test ízületi energiáját, másrészt - a felületi szerkezet inhomogeneitásai-következtében - magának a térfo- ■ gáti fázisnak a szilárdságát is. Ez az alapja az őrlés hatásfoka növelését célzó technológiai eljárásnak is. Rehbinder ismerte fel, hogy a diszperz rendszerek állandóságának, a kolloidika egyik középponti.problémájának megoldása csak úgy lehetséges, ha az aggregativ /vagyis részecske-/ állandóságot és az eloszlási állandóságot szeparáltan vizsgáljuk. Emulziók cseppállandóságával kapcsolatos úttörő vizsgálatai vezettek el nemcsak az emulziók jellegét /tipusát/ meghatározó paraméterek megállapitásáhozj hanem újabban a stabilitás szempontjából döntő diszperziós erők közvetlen méréséhez és a Hamakerallandó nagy.pontosságú meghatározásához, . . ' , A Rehbinder-effektus, /ő maga szerényen cs.ak adszorptiv szilárdságcsökkenósnek nevezi/ további vizsgálata, amelyet tisztán elvi-tudományos célkitűzések mellett a szovjet ipar, különösen az épitőanyagipar segitése is vezérelt, vezetett el egy üj, a diszperz rendszerek fizikai-kémiájából.elágazó határtudománynak, az úgynevezett fizikai-kémiai mechanikának a megteremték séhez. Ez az uj terület a koncentrált diszperz rendszerek szerkezete, állandósága és mechauikai-reológiai tulajdonságai közötti összefüggések tisztázásává a foglalkozik és noha alig több, mint 15 éves, máris hatalmas irodalma van. Az ebből a speciális nézőpontból tett elvi megállapítások többek között lehetővé tették a cementnek és más építőanyagok megszilárdulási folyamatainak nemcsak megértését, hanem befolyásolását is, A diszperz szerkezetű építőanyagok krisztallizációs és koagulációs struktúrája kő-
